Nem tudom kiheverni az elsö szerelmemet, pedig én szakitottam! Nagyon szenvedek! Mit tegyek?

10 éves kapcsolatomnak vetettem véget 3 honappal ezelött. Már együtt éltünk 3 éve, de nagyon összeférhetetlenek voltunk. Tudni kell hogy ö volt életem elsö szerelme. Anno idejé. ö elhagyott engem egy masik lány miatt még egész fiatalon, de egy év után visszatért hozzám, mert nem tudott elfelejteni. Most en szakitottam vele, mert megismerkedtem egy ferfival akivel olyan erzeseket kezdtem el taplalni ami mar nagyon hianyzott nekem. A szakitasomat rengeteg veszekedés, összeférhetetlenség provokàlta ki. Ivott, bulizott, sokszor nem ugy bant velem csaladon belül is mintha a csaladjaba tartoznék, hanem kihagyott dolgokbol. Nem vitt baratok közé, anyagilag is furcsàn àllt hozzàm, mintha lako tarsak lennénk mindent felezett. A szex nsgyon ritka volt, nem volt kedve csak heti 1x. Arra vágytam nagyon regen h eszre legyek véve mint nö.En mar nagyon akartam gyereket régen, es a vegen nagynehezen beleegyezett de akkor toppant be az eletembe a jelenlegi parom aki mindenben tökeletes hozzam lelkileg, kedves velem es a csillagokat is lehozza nekem. Nagyon szeretem. Viszont az ecemet nem tudom elfelejteni. Ugy küldtem el hogy megmondtam neki h nem szeretem màr ugy, azért ahogyan egymassal viselkedtünk, nyugodt életet akarok és olyan kapcsolatot ahol a felek egymást tisztelik. nagyon sokszor almodom vele, hianyzik. amikor nincs velem a pàrom rengeteget sirok és folyton azon jar az eszem, mi lett volna ha?!?! hiszen anno régen nagyon szepen indult a kapcsolatunk, es ezek az emlekek ez a 10 év öröm-bànat egyszerre törnek rám. Nagyon szeretem a pàrom de néha vannak napjaim amikor ràmtör az hogy: Szeretem az exem, hianyzik, lehszivesebben visszaforditanam az idöt, mit lehetne megvaltoztatni. olyan szamomra ez mint egy halal eset amikor elveszitesz valakit. folyton az adatlapjàt nezegetem és a siras kerülget, de nem beszélünk, le is törölt. ugy kikupàlta magàt és olyan kepeket tesz fel facere hogy az àllam leesik. ha nincs velem a párom, folyamatos önmarcangolàsba kezdek, és igy pr honap elteltével rajöttem h sokmindent én is elrontottam és hibaztatom magam, mit lehetett volna maskepp. azt mondják az elsö szerelmet soha nem lehet teljesen kiheverni.. én néha beszélnék vele, visszaforditanék mindent, de tudom h annak ellenére h oka volt a szakitasnak, és az hogy beleszerettem màsba - de néha visszamennék hozza. de ha ezt megtenném érzem hogy a jelenlegi pàrom nagyon hiànyozna, és belebetegednék ha elveszteném. Ö nsgyon jo apja lenne a gyerekeimnek ha szülnék, és barmit megtenne értem mert nagyon szeret. és én is érte. De annyira nehez rakoncentralni az uj kapcsolatra hogy egyszerüen depresszios vagyok es még szexelni sincs kedvem.

pszichologusra lenne szükségem? ugy erzem h egy leharatlan konfliktus maradt köztem és közte. (elnezest hogy ilyen sokat irtam)