Miért ajánlja itt mindenki a szakítást minden apróságra? A ti nagyszüleitek esetleg dédszüleitek nem maradtak életük végéig együtt? Mi változott?

Én azért nem azt látom gyakorinak, hogy tényleg pitiáner dolgokra mindenki azt mondaná, hogy szaktítsanak, inkább már durvábbakra. Erőszak, megcsalás, ezerszer megbeszélt gondok magasról való letojása, beteges féltékenység, ilyesmik. A többség erre szokott inkább ugrani, én is. Kisebb dolgokra azt írom, beszéljék meg, és max. akkor szakítsanak, ha a másik le sem szarja azt, ha neki vmivel baja van vagy kiröhögi, mert ott már a hozzáállással is nagy bajok vannak.

Amúgy meg ne haragudj, de ezen a nagyanyáink-dédapáink milyen szép szeretetben éltek együtt mind, hát ezen röhögnöm kell. A legtöbb esetben baromira nem látunk bele a kapcsolatukba. Az anyai nagyiékról is csak azért tudok, hogy rossz volt a kapcsolatuk, mert ők konkrétan elváltak, amiért nagyanyámon elmebetegség jelei mutatkoztak elég erősen, és nem volt hajlandó elfogadni ezt, sem elmenni kivizsgáltatásra, és nagyapám meg anyukám ezt már nem bírta.

Inkább azokról tudok, akiket felnőttségemre jobban megismertem idősebb párokat vagy hallottam vissza sztorikat. Hát, az a szépen békességben élnek az max. az utolsó 10 évre, 70 és a halál között igaz, amikor már lelassulnak, és úgy döntenek, ha már a másik mellett kell leélni az életüket (mert ugye ők még abban nőttek fel, hogy válni ciki meg pária lesz az ember, ha válik), akkor már ne acsarkodjanak... főleg hogy már a hév teljesen kiveszett belőlük a fizikai aktívsággal együtt. Plusz kb. csak ők maradtak egymásnak meg a család, aki abban a hiszemben van, hogy Jucika néni meg Józsika bácsi mennyire imádja egymást. Előtte meg hajaj... fizikai erőszak, hisztériás feleség és emiatt a szomszédasszonnyal 15 évig kavaró férj kombináció, zabigyerekek meg csak úgy általános végig boldogtalanságban való élet simán megvolt mindnél (mármint egy a felsoroltak közül). Attól, hogy lehúztak egymás mellett 50 évet, nem biztos, hogy az boldogságban telt el.

A válasz a generációs különbségekben keresendő.

Régen nem volt buszjárat minden faluba, ha volt is közlekedés, max felmentek a fővárosba piacozni, napi szinten csak a kiváltságosoknak volt elérhető, A szegényebb emberekre akkor is az volt a jellemző, hogy ahova születtél ott nőttél fel és helyben választottál párt magadnak, ha tetszett, ha nem. A mai világban ez elképzelhetetlen, a közlekedés felgyorsult, néhány óra alatt a világ másik végére fuvaroznak, a kommunikáció óriásit fejlődött, a világ bármelyik részén ismerkedhetsz akár ingyen. Óriási a felhozatal és mindenki a legjobbat keresi,nem elégszik meg a közepessel.

Régebben sokkal jobban egymásra voltak utalva az emberek, más volt a társadalmi megítélés is mint napjainkban, most mindenki szabad és független akar lenni, 30-50 éve ha egy nő nem házasodott meg 30 éves korára akkor lenézték, kiközösítették.