Miért ajánlja itt mindenki a szakítást minden apróságra? A ti nagyszüleitek esetleg dédszüleitek nem maradtak életük végéig együtt? Mi változott?

Nem az a baj hogy valaki elválik, mert ha tényleg semmi esély arra hogy normálisan együtt tudnak élni jobb a válás mint hogy egymást tönkretegyék.

Az a baj hogy a kapcsolatot nem megjavítani akarják hanem eldobni. Tárgyiasítva van minden, mindennek ára van és nem értéke.

A fogyasztó társadalom jellemzője ez is.

Engem is rommá fognak pontozni, mint az összes hasonló véleményt formálót, de nem bánom.

Szóval, igen, értem a kérdésed lényegét és egyetértek.

Sajnos egyre ritkábban találkozni olyannal aki a problémákat hajlandó megoldani.

Persze probléma és probléma között is van különbség. Amikor már sorozatos megalázás, megcsalás, és hasonló fajsúlyú dolgok vannak, ott érthető hogy ezt tanácsolják, illetve ez a megoldás marad.

De amikor apróságokat sem HAJLANDÓ megoldani valaki, hanem inkább eldobja, illetve ilyen problémákra azonnal a "szakítsatok azonnal mert ez tarthatatlan" tipusú válaszok jönnek, akkor én is csak nézek ki a fejemből.

Az emberekből egyre inkább hiányzik a kompromisszum készség, alkalmazkodási hajlandóság, megoldási készség.

Megmondom őszintén, nekem is volt ilyen párom, gyakorlatilag semmit nem lehetett megbeszélni, megoldani.

A legapróbb felmerülő problémára az volt a jelmondata hogy "ezek a problémák nem véletlenül jöttek, azt jelzik hogy nekünk mégsem lehet közös az utunk". Ennyi. Pedig egytől-egyig olyan gondok voltak, amik kompromisszumkészséggel, idomulással megoldhatóak lettek volna. De úgy nézett ki hogy én idomultam, ő meg hajtogatta a jelmondatát.

Sokan szeretik elfelejteni, hogy minden kapcsolatban vannak problémák, nehezebb időszakok. Vagy meg sem tanulják, mert a mesékben, filmekben úgy látták, hogy egy párkapcsolat egy csillogó-villogó, tökéletes, hibátlan idilli állapot. És amint hibával találkoznak a való életben, inkább eldobják, mert hiszen ennek úgy kéne működnie mint a filmekben.

17-es, nagyon jól leírtad.

Van olyan kompromisszum, amit nem szabad bevállalni.

Barátnőm volt úgy, hogy majd ő aztán megmutatja a világnak, a károgóknak, hogy ő aztán boldog lesz a szerelmével (özvegy pasi két gyerekkel).

Amíg az a földöntúli lila szerelem tartott, addig persze el sem ért a tudatáig, mekkora kompromisszumot kötött, csak utána. (Akkor már együtt maradtak, mert közben megszületett a közös fiuk is.)

" Lehet, van olyan ember, akikkel ugyanazokban a helyzetekben nem kell kompromisszumot kötni, mert megegyezik a gondolkodásuk."

Igen, az olyan emberekkel más helyzetekben kell kompromisszumot kötni.

De olyan nincs hogy egyáltalán ne kelljen mert annyira egyforma a két fél.

Csak az a baj, hogy egyre kevésbé hajlandóak az emberek kompromisszumokat kötni. Egyre kevesebb dologban és egyre kisebb mértékben.

Lassan ott tartunk hogy már olyanban sem, amit az egyik válaszoló írt, "idegesít ahogy a narancsot pucolja, mit tegyek?"