Hogy tudnám túltenni magam rajta?

4-5 év megismerkedtem egy sráccal, úgy kimondottan sose voltunk együtt, de másfél évig találkozgattunk és én persze mindig többet akartam tőle mint barátság, ő néha igen, néha nem. Ez igaz sose volt kimondva, hogy mit akartunk egymástól, de érezni lehetett a hozzám való hozzáállásán, hogy éppen milyen kedve volt. Mikor nekem elegem lett ebből az egész zűrzavarból, elmondtam neki, hogy én többet szeretnék tőle, de ő nem szeretett volna tőlem többet. Hozzá teszem, hogy ő egy nagyon fontos személy volt a számomra.

Ezek után elnyomtam magamban az érzéseim és a megválaszolatlan kérdéseket. És most, hogy igaz van egy nagyon jó párkapcsolatom, de az életem többi része nincs nagyon rendben kezdenek ezek az érzések és kérdések előtörni belőlem.

Mivel nem váltunk el haragban, így szoktunk néha beszélni. Én írtam neki egy levelet, amiben leírtam, hogy ez a helyzet és örülnék neki, ha megpróbálna válaszolni ezekre a kérdésekre, hogy le tudjam ezt ez egészet végre zárni magamban. Mióta elolvasta a levelem, nem válaszol semmire, pedig az a levél szerintem egyáltalán nem volt bántó, se követelödző.

És most még szarabbul érzem magam, mint az előtt, de komolyan, ha esetleg róla álmodok, a fél napom sírással megy el. Tudom, elég szánalmas, de nem nagyon tudok mit csinálni ellene.

(A jelenlegi barátom tudja mi a helyzet.)

Ezen az egészen hogyan tudnék túllépni?

És szerintetek miért nem reagál semmire?