Ugye nem fog butasagot csinalni a parom?

Ha deptesszios, vidd el orvoshoz. Kozepkoru ember, sajat magaert felelos.

A te döntésed, és felelősséged, hogy most segítesz, vagy nem. Azzal számolj, hogy ha segítesz, azt ő másnak fogja gondolni, hiába mondasz neki bármit. A szakítást végig kell vinni, ha valóban szakítani akarsz... olyan ez, mint amikor leszoksz a cigiről...próbálkozni lehet, de az nem elég, mindig visszaesel. Kell hozzá az agyadban egy semmihez sem hasonlítható kőkemény , makacs DÖNTÉS...mérlegeld, hogy benned most ez megvan- e. Amúgy, hasajnálatból nem szakítasz, az ugyanolyan, mintha semmit sem csináltál volna... önmagad annulálod.

Mindenkinek vannak s.zar helyzetek az életében. Derítsd jobb kedvre, segíts munkát találni neki, ha munkát talál akkor az már jóbb kedvre fogja deríteni mert legalább az van. Ha hülyeséget akar csinálni akkor fog is. Nem lehetsz melette mindig, ha öngyilkos akar lenni akkor az is lesz, ha nem akkor ugysem. Azzal hogy sajnálod nem javítasz a helyzetén..tudja hogy amiatt maradhat ott mert lelkiismeret furdalásod van. De a szánással nem lesz jobb neki. Azzal csak azt éred el hogy szánalmasnak érezze magát. Ha esetleg meg is próbálkozna az öngyilkossággal akkor nem tudom sajnálni... Felnőtt ember, döntsön józan ésszel. Ha bele gondolna abba hogy a siránkozás nem old meg semmit, akkor talán lépne valamit a saját érdekében. Ha a helyzet megoldodik ugyis elfelejti azt az érzést ami most van, ez csak egy átmeneti időszak. Bátorítsd arra hogy hamar találjon munkát hogy talpra álhasson, esetleg a baráti körötökkel elmehettek valahova..de ne hagyd hogy siránkozva töltse azt az időt.