Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem szálltam ki időben a kapcsolatból, és teljesen tönkretett. Hogy álljak fel?
22 éves lány vagyok.
Első nagy szerelem volt, 3 éves kapcsolat. A szüleim előre figyelmeztettek, hogy nem lesz ez így jó, de én nem hallgattam rájuk.
Kezdetben minden jó volt, lila köd, szerelem, de teljesen a "hatalma alá" vont a volt párom. Nem volt saját véleményem, ha elmondtam, kiabált velem. Tudatosította bennem, hogy más lány szebb, mint én, és, hogy bármikor pótolható vagyok a számára és ő bármikor talál maga mellé valakit.
Sajnos akkoriban elég nehéz helyzetben voltam(pánikbetegség, skizofrén édesanya), és örültem, hogy találtam valakit, aki figyel rám. Sajnos nem vagyok valami hú de bombázó, a férfiak sose közeledtek felém.
A volt párom miatt elvesztettem a legjobb barátnőimet(azok flörtöltek a párommal, sajnos láttam a saját szememmel, mi volt).
A lényeg, hogy a végére a volt párom már mindenkinek elsőbbséget adott, mint nekem, az exével is flörtölt alattam, stb. A szex is rossz volt, szerinte 1000%-ig miattam.
Kiszálltam, és teljesen tönkrementem. Se barátaim, se fiú udvarlók, se semmi, ami önbizalmat nyújtana. Már pszichológushoz is jártam, próbáltam edzeni, különböző programokra menni, de egyszerűen mennek el előlem az emberek.
Az egyedüli örömforrás az egyetem, majdnem kitűnő tanuló vagyok.
Hogy jöhetnék rendbe? Minden nap számomra egy szenvedés, és nem tudom, mit tehetnék, mert próbálkozom. Kiskorom óta valamiért mentek el mellőlem az emberek.
válasza:
válasza:Ez valóban nagyon nehéz helyzet!
Egy szakítás eleve lerántja a földre az ember önbizalmát, önbecsülését.
Csak az a baj, hogy nálad maga a kapcsolat, illetve a volt párod is folyamatosan dolgozott azon hogy alázzon, tiporja az önbizalmad.
Most a legkönnyebb lenne azt mondani, hogy örülj annak hogy megszabadultál egy ilyen embertől.
Bár ilyen egyszerű lenne! De nem az.
Felállni egy minuszba lerántott szintről...
Tudod, tuti jó tanácsot nem fogok tudni adni, én 2 éve dolgozom azon hogy kiheverjek egy 8 éves kapcsolatot, amiben mindig csak adtam, de vissza csak a negatív dolgok jöttek.
Persze, jó dolgok valamennyire a testmozgás, önmagad szépítgetése, szép ruhák, stb. De csak valamennyire.
Ami nálam jó szokott lenni, az ha kimozdulok valahova.
A diszkókat, hangos helyeket nem szeretem, de pl. szeretek étterembe járni. Jómúltkor rávettem magam, hogy beüljek egyedül. Korábban mindig jártunk étterembe az exemmel, nagyon szerettük. Hát most beültem egyedül is. Azt hittem baromi rossz érzés lesz, de nem! Kifejezetten jó volt. Ettem a kedvenc kajámat, kértem egy röviditalt, ami fölött elücsörögtem vagy 2 órát. Élveztem a hangulatot.
Aztán, az is jól szokott esni hogy megyek az utcán, vagy boltban, akárhol, keresem az emberek tekintetét (persze az ellenkező nembéliekét), ha szimpatikus valaki, rámosolygok, stb. Jó látni azt hogy igenis vannak olyan emberek, akik pozitívan fogadják ezt, sokan egyből elkezdenek beszélgetni. Ez növeli az önbizalmat, visszaigazolás arról hogy igenis képes lennék kapcsolatot teremteni, ha teljesen kész lennék rá...
Sok sikert, mielőbbi "gyógyulást" neked!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!