Tenyleg ennyi volt?

Nem hazudott, csak beszippantotta a gépezet. Sokan vannak így, hogy a munka észrevétlenül fontosabb lesz az életben mint a párkapcsolat. Ez egyfajta rabság és az ember általában az első tönkrement kapcsolat után jön rá, hogy nem éri meg.

Szomorú történet, de ha nem keres és nem hív, akkor a részéről valószínűleg vége.

A szerelem átlagosan három évig tart. Ezt az érzelem mögötti biokémia generálja, nem vagyok szakértője a területnek, ezért nagyjából ennyit tudok róla, a pontos mechanizmusra már nem emlékszem. Bizonyos emberek (jobbára a nők) ennek elmúltával beérik a szeretet és összetartozás érzésével, míg bizonyos emberek (általában a férfiak) tovább hajszolják azt, ami elmúlt, ezért újabb és újabb kapcsolatokra van szükségük. Amikor a sokadik kapcsolatuk is kihűl, lehet, hogy rájönnek, hogy a hárommal ezelőtti lett volna az igazi, de az is lehet, hogy nem, és egy életen át hajszolják az elérhetetlent.

A pasid azért mondta azt: "sokkal jobbat kivanok neked mint en voltam", hogy a saját bűntudatát csillapítsa.

Szívből sajnállak azért, amin most keresztülmész, piszok kegyetlen dolog, de nem akarlak hitegetni, bár az ember ilyenkor nyilván valami biztatót szeretne hallani (olvasni), de az egyetlen, amit ilyenkor mondani lehet, hogy nagy valószínűséggel leszel még szerelmes és boldog. Csak valaki mással.

Igen, ennyi volt.

Nálunk is hasonló volt a szitu, de ott én mondtam, hogy befejeztem, mert elegem lett, hogy szex nulla, esténként hullafáradt, minden másnap vezet 500km-t, hétvégén csak alszik, és gyakorlatilag egy perc közös időt nem töltöttünk együtt.

A munkája lett az élete, és erre a kapcsolatunk ment rá.

Így járt, szerettem akkor még, nagyon, de ami nem megy, azt kár erőltetni.

Életem legjobb döntését hoztam csak sajnos 8 hónappal tovább vártam, mint esedékes lett volna.

Most, 2,5 évvel szakítás után együtt élek egy remek férfival, akinek az exem a nyomába nem érhet, szeret, kíván, és nem vállal el egy csomó szar plusz dolgot nulla megbecsülésért. Fontosabb neki, hogy hazaérjen hozzám, beszélgessünk, szeretkezzünk, kiránduljunk, minthogy az ország másik felébe utazgasson munkaügyben.

Az exem azóta is egyedül van.

Ezek alapján te megtetted, ami tőled telt. Megpróbáltad megérteni és megoldani a problémákat, kommunikáltál, kész voltál erőfeszítéseket hozni és változtatni. >Törekedtél< arra, hogy működjön. Ő viszont nem. A kapcsolat akkor van halálra ítélve, ha valamelyik félben nincs meg ez a törekvés. Aki ezt nem érti, nem tudja, az élete végéig nyomorult kapcsolatokban fog tengődni és várni fogja az "igazit". Megértem, ha fáj, de találj vigaszt abban, hogy te megtetted a részed, jól csináltad.

>mindenki azt mondja, h de hat annyira szeretett

Éppen ezért veszélyes a kifejezés, hogy "szeretlek". Sokan azt hiszik, hogy ez az aduász, hogy a szeretet/szerelem automatikusan érvénytelenít és megold minden problémát. A párod ezt kihasználva a "szeretet" mögé bújt, elrejtve előled és valószínűleg saját maga elől is azokat a problémákat, amik szépen lassan leépítették a kapcsolatotokat.

Téged sajnállak, de pozitív felhanggal, mert úgy tűnik, hogy "jól csinálod" a párkapcsolatot, és ebből az esetből tanulva még jobban csinálhatod ezentúl. A párodat viszont egyenesen szánom, mert ha nem változik (és miért változna, valószínűleg nincs is a saját felelősségének tudatában), akkor ugyanez a nyomorúság várja továbbra is.