Próbáltam a párommal megbeszélni többször is, hogy nem elég nekem ennyi szex, most kaptam egy vibrátort. Tényleg ez a megoldás?

22 éves, mások és saját magam szerint is kifejezetten dekoratív nő vagyok, 1.5 éve vagyunk kapcsolatban a párommal, nem hagytam el magam (sportoktató vagyok, bizonyos szinten munnkaeszközöm a külsőm), főzök-mosok-takarítok itthon, próbálok mindenben a kedvére tenni, az ágyban különösen, ha van szex ugyebár...

Heti max. kétszer vagyunk együtt, én többször is elmondtam neki, hogy igényelném naponta, de nem hajlandó változtatni, ha kezdeményezek, mindig van kifogás, most fáradt, sokat evett, túl meleg van, meccs van a tv-ben, most épp a játék közepén van és ezt nem lehet csak úgy félbehagyni, most cserélted le frissen az ágyneműt, szívem (ezt komolyan mondta, nem viccből írom sajnos)... Már mindent javasoltam, kérdeztem mi a baj, elmenjünk-e szakemberhez, próbáltam megértő lenni, de egy idő után azt érzem, hogy mint nő, nem kíván engem, és akkor még ő van megsértődve, ha valamilyen szinten kívülről várom a megerősítést, hogy igenis csinos és szerethető nő vagyok - merthogy azt állandóan sérelmezi, hogy vállalok férfi klienseket is személyes konzulátcióra edzéssel, diétával kapcsolatban, merthogy úgyis csak dugni akarnak. Igaz, van, aki tesz ajánlatokat, bepróbálkozik, de elutasítottam mindegyiket eddig természetesen.

Párom szerint jó így a szexuális életünk, ahogy van, és beteges (!), hogy többet akarok, annak ellenére, hogy régen volt, hogy naponta többször is szeretkeztünk. Szombaton kifakadtam, hogy már egy hete nem szexeltünk, csak én elégítettem ki őt szájjal, és ezen a héten pedig menstruálok, amikor pedig ő nem hajlandó velem együttlétre - és nyilvá nem is fogom rá kényszeríteni, csak szörnyen frusztrált és kielégítetlen vagyok így.

Ma beállított egy vibrátorral. Hogy mostantól leszek szíves békén hagyni... És nem érti, miért nem örültem ujjongva. Persze, látom, hogy jót akart a maga módján, de meg kell mondjam, elgondolkodtam, mennyire járható ez a dolog egy életen át, merthogy alapvetően holtomiglan-holtodiglan terveztünk egymással lenni.

Szerintetek jogos, ahogy érzek, vagy tényleg beteges igényeim vannak? Tűrnöm kéne és "kivárni" a sorom a munka, a számítógép és a tv után?