Megkeresnéd, hogy megtudd, miért tűnt el?

Egy tipikus ghosting áldozata lettem. Soha nem történt még ilyen velem, pedig már nem vagyok annyira fiatal. Volt egy srác, már az első pár véletlen találkozásunkkor volt valami a levegőben. Aztán a neten is egymàsra találtunk és meglepő tempóban udvarolni kezdett. Megbeszéltünk egy randit a következő hétvégére. Az addig eltelt napokon minden nap jelentkezett, írtunk egymásnak, hívott többször telefonon. A találkozás jól sikerült, jól éreztem magam, szerintem ő is. Nem feküdtünk le, de csók és kis összebújás, ölelkezés történt. Megfogta a kezem, bárki, aki látott minket, úgy gondolhatta, összetartozunk. Aztán másnaptól ismét beszélgettünk még, egy következő randi is kilàtásban volt. Igaz, volt szó arról, hogy ebben a hónapban sok munkája és kevés szabadideje lesz és nem a legjobbkor csöppentem az életébe. Azt is mondta, hogy sokkal több időt szeretne velem tölteni. Aztán csak nem jött össze a második találkozás és egyszercsak azt írta, időt kér. Rendben, nem vontam kérdőre, nem keresgettem. Aztán eltelt 2 hét, egyszer keresett, talán véletlen volt, akkor kicsit beszélgettünk a messengeren, de csak udvarias hogy vagy- hogy vagy, semmi személyeskedés. Karácsonykor még írtam neki, ő is visszaírt, de ez is sablonos volt részéről.

Azóta semmi.

Nagyon megvisel. Annyira szeretném tudni az igazat, mièrt akadt meg ez a dolog, esetleg én rontottam el vmit, vagy már az elején nem volt őszinte és nem is gondolta komolyan.

De sokszor inkább arra hajlok, nem kérdezek rá, nem keresem. Eddig sem nyomultam, nem tapadtam rá, nem találkozunk futólag. Tudja, hogy hol talál, ha bármit mondani szeretne, meghallgatom.

Sajnos nagyon nehezen dolgozom fel ezt, komolyan csorba esett az önbecsülésemen.

Ha Te így járnál, mit tennél? Köszi, ha írsz. (Ha lehet, életkort és nemet ís írjatok.)