Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megkeresnéd, hogy megtudd, miért tűnt el?
Egy tipikus ghosting áldozata lettem. Soha nem történt még ilyen velem, pedig már nem vagyok annyira fiatal. Volt egy srác, már az első pár véletlen találkozásunkkor volt valami a levegőben. Aztán a neten is egymàsra találtunk és meglepő tempóban udvarolni kezdett. Megbeszéltünk egy randit a következő hétvégére. Az addig eltelt napokon minden nap jelentkezett, írtunk egymásnak, hívott többször telefonon. A találkozás jól sikerült, jól éreztem magam, szerintem ő is. Nem feküdtünk le, de csók és kis összebújás, ölelkezés történt. Megfogta a kezem, bárki, aki látott minket, úgy gondolhatta, összetartozunk. Aztán másnaptól ismét beszélgettünk még, egy következő randi is kilàtásban volt. Igaz, volt szó arról, hogy ebben a hónapban sok munkája és kevés szabadideje lesz és nem a legjobbkor csöppentem az életébe. Azt is mondta, hogy sokkal több időt szeretne velem tölteni. Aztán csak nem jött össze a második találkozás és egyszercsak azt írta, időt kér. Rendben, nem vontam kérdőre, nem keresgettem. Aztán eltelt 2 hét, egyszer keresett, talán véletlen volt, akkor kicsit beszélgettünk a messengeren, de csak udvarias hogy vagy- hogy vagy, semmi személyeskedés. Karácsonykor még írtam neki, ő is visszaírt, de ez is sablonos volt részéről.
Azóta semmi.
Nagyon megvisel. Annyira szeretném tudni az igazat, mièrt akadt meg ez a dolog, esetleg én rontottam el vmit, vagy már az elején nem volt őszinte és nem is gondolta komolyan.
De sokszor inkább arra hajlok, nem kérdezek rá, nem keresem. Eddig sem nyomultam, nem tapadtam rá, nem találkozunk futólag. Tudja, hogy hol talál, ha bármit mondani szeretne, meghallgatom.
Sajnos nagyon nehezen dolgozom fel ezt, komolyan csorba esett az önbecsülésemen.
Ha Te így járnál, mit tennél? Köszi, ha írsz. (Ha lehet, életkort és nemet ís írjatok.)
válasza: válasza: válasza:Röviden az én történetem:
Miután elolvastam a tiéd, elmesélem az enyémet.
Eddig a fogalommal nem voltam tisztában - [link] -
De úgy tűnik hogy ez a világ egyre szarabb, mint hittem.
Október elején hazajöttem 2 hétre Bécsből, és úgy gondoltam, hogy szerencsét próbálok love.hu -n, és adok egy újabb esélyt - azóta nem adtam - magamnak, hogy 3 év után ismét legyen egy párom, és kitöltse azt az űrt, amit 1 ember foglalhat el a szívemben.
Hát találtam is egy hölgyet, igaz, nem az én városomban, kissé arrébb, és az adatlapja alapján szimpatikusnak tűnt, de a fotókon már egy icipicit kevésbé. Tudom, nem illik egy hölgyet külsőleg osztályozni, lerondázni, de úgy vagyok vele, hogy ha a lelki hullámhossz megvan, és jól ki is jövünk, akkor egy esélyt megér. ugye?
És ez a lelki hullámhossz-egyezés olyannyira megvolt, hogy 1 héten keresztül folyamatosan esténként 4-5 órákat beszélgettünk WhatsApp-on, ez kb 30-35 óra volt...
Először megbeszéltünk egy találkozót, a szomszédos - 8 km-re lévő - nagyobb városban, hogy ha már közeleg a karácsony, akkor menjünk ott el a vásárba, de a találkozó reggelén SMS-t küldött, hogy sajnos nem jó, mert az édesanyjának kell segítenie. Hát persze megértettem a dolgot, még mondta is, hogy nem tudja az anyja mozgatni a karját, és levenni letudta a függönyt mosás céljából, de visszatenni már nem tudta.
Megbeszéltünk egy következő időpontot, de ezúttal már a megyeszékhelyű városba, ami mind a kettőnktől kb ugyanannyi buszozásra van, csakhogy volt egy kikötése: lehetett volna választani 2 megoldás közül: 1: vagy ő vár rám 10 percet, 2: vagy én várok rá 20 percet. Én magam választottam a másodikat, - hát egy hölgy ne várjon rám :)
Természetesen innen már sejthető: előttem kanyarodott be pontosan az a busz, amin a nőnek utaznia kellett volna. Írtam neki WhatsAppon, de letiltott, hívtam az osztrák számomról, de rögtön foglaltat jelzett - fekete lista - felhívtam másik számról, kicsengett, de nem vette fel.
Mivel eléggé elmélyültünk a beszélgetésbe, tudtam a privát e-mail címét, így írtam neki egy levelet a hazautazás alatt - oda-vissza út egyébként összesen 2 óra. Ebben illedelmesen megkérdeztem, mi történt vele - soha az életbe nem éreztem magam ennyire szarul, összetörve, de még ilyenkor sem anyázom! - de a választ azóta is várom.
Nos, hát nem értem. Nagyon szeretett volna ő is párkapcsolatot úgy mint én, de ennek ellenére átvert. Nem valami szép teremtés, de ennek ellenére nem. :D Persze a szépség nem minden, de sajnos manapság - saját magamból kiindulva - akinek nincs tökéletes megjelenése annak meg "kell hunyászkodnia" és "el kell fogadnia" az első - vagy második - "kedvezőbb" lehetőséget. - ezt mondja a mai felfogás!! -> amit én eléggé ellenzek, hiszen akkor miért álltam volna szóba vele? ->
Hát azért mert jó embernek tartottam, aki a saját kinézete, vagy helyzete miatt szerényebb, és talán nem tartja magát oly' nagyra - hozzám hasonlóan - nem úgy mint a mai "átlag".
TÉVEDTEM
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:#19
Szerintem ez nincs így feltétlenül. Vannak ahogy esik, úgy puffan típusú emberek, akik úgy vannak vele, hogy akár még komooyabb is kisülhet a komolytalanságból, nem hiszem, hogy ez mindig tudatos mindenkinél, hogy akkor most csak szex.
De ha megnyugszik a lelked, akkor fogalmazok úgy, hogy
"Nem találtad el annyira, hogy energiát feccöljön a bugyiba bejutásba."
Így jó lesz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!