Veletek is volt olyan, hogy akkor szakítottak veletek, mikor a legszerelmesebbek voltatok? Mikor azt hittétek minden rendben, semmi nem választhat el?

Ez is jó, de a legfontosabb, hogy aki nagyon idealizáltnak akarja magát feltüntetni, bemutatni, ott valami nem stimmel, vagyis biztos, hogy nem olyan személy, mint amilyennek mutatja magát.

Szia, velem ugyanez történt, ami veled, kérdező. Én azt hiszem, hogy már nagyon sokszor kerestem és megtaláltam azt a mindent elsöprő szerelmet, de nekem mindig fájdalmat és csalódást okozott. Mindig az lett a vége, hogy idealizáltam az adott pasast, és kiderült, hogy milyen valójában, hogy nem illünk össze,csak a szeretethiányom meg a függőségem, a lángolás, a hirtelen másba kapaszkodás, a hirtelen forró vágy elöntött, megváltoztatott, ilyenkor sosem az voltam, aki vagyok, kifordított önmagamból. Én nem vágyom többet erre. Inkább keresem azt, akivel boldog vagyok, akinek nem akarok megfelelni, aki mellett önmagam vagyok, akivel nyugodt vagyok, aki iránt mély szeretetet, vonzalmat, tiszteletet érzek. Egy idő után azt hiszem, rájön az ember, hogy ez a nagy rajongásos szerelem egy őrültség, ami után jónagy csalódás ér, mikor rájössz, hogy a másikat igazából nemis ismerted, csak odáig voltál egy általad idealizált embertől. 24/l