Idővel tényleg jobb lesz?

20 éves lány vagyok és most ért véget egy 2 éves kapcsolatom. Volt elotte is egy kapcsolatom de így utólag visszagondolva ez volt az elso igazi, most voltam eloszor igazán szerelmes. Annyira gyönyörűen indult az egész, először egy csodás barátság és abból lett kapcsolat. Olyan mesés volt. Aztán elojott az a probléma hogy a páromat kb a szülei iranyitjak ő pedig semmit nem is akar tenni ellene. Velük él még és totál megdobbentett hogy olyan, mint egy kisfiu. Odáig fajult a dolog , hogy nem aludhattunk együtt mert a szülei nem engedik, este 10re haza kell mennie stb. Ez kicsit kiabranditott, sose gondoltam volna, hogy ez lesz de annyira szeretem, hogy kitartottam mellette és adtam neki az újabb esélyeket viszont egyre rosszabbul éreztem magam, elhanyagolva éreztem magam és végül teljesen idegbeteg lettem már és folyton veszekedtem vele. Aztán szakitottam újra adtam neki esélyt szakitottam újra adtam esélyt ez megy már igazából hónapok óta és besokalltam. Nem bírtam tovabb..Egy hete minden kapcsolatot megszakitottam vele viszont rettenetesen hiányzik és nagyon fáj, most is idegbeteg vagyok és folyamatosan sírok tényleg bárhol bármikor alig tudom visszafogni. Állandóan keresni akarom de tudom , hogy nem lenne helyes és igyekszem tartani magam a dontesemhez. De mégis úgy erzem, hogy a problemat leszámitva olyan tökéletes és szép volt és mi egymásnak vagyunk teremtve. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a probléma elég nagy volt és így pl jövőt tervezni valakivel...Nem működött volna. Tudom. Aztán meg jön a buntudat hogy de ki kellett volna tartanom mellette hiszen biztos oka van annak, hogy olyan amilyen és segítenem kellett volna neki. De legbelül tudom, helyesen döntöttem. Idővel tényleg elmulik a fájdalom és ezek az érzések és teljesen el fogom tudni engedni ? Tudom, hogy ezt most túl kell élni de félek hogy sose lesz jobb. Meg most is bennem van a remény , hogy rajon mennyire elrontta, hogy engem akar és megváltozik. Egyébként ő 23 éves