Miért ragaszkodom az exemhez?

Majdnem egy éve szakítottunk a volt barátommal, akivel egy évet voltunk együtt. Nagyon nehezen ment a dolog, hónapokig húztuk. Nem voltunk boldogok, illetve ő azt mondja, hogy igen, de szerintem ő sem. Nekem többször volt rossz, mint jó, csak a jó emlékek miatt mégse mertem meglépni, meg féltem is az egyedülléttől. Amikor végre szakítottunk, tudtam, hogy jobb lesz, de akkor 4-5 hónapig nagyon rossz volt. 6 hónap után lett új barátom, aki sokkal jobb ember, kívül-belül jobb is, de sajnos nem tartott sokáig a kapcsolat, ő nem volt szerelmes belém. Miközben vele jártam, akkor is gondoltam az exemre, kevesebbet, de azért gondoltam. Szülinapomon (szakítás után 8 hónappal) rám írt, kicsit beszéltünk is Amikor ezzel az újjal vége lett, ráírtam megint, és egy hetet szaggatottan végig beszéltünk, majd két hét múlva megint írtam. Jó volt dumálni, de ő magától tuti nem keresne... ami rossz. Legszívesebben most is vele beszélnék, de már gáznak érzem, hogy zaklatom. Nem tudom, miért van ez, amikor jártunk, elég rosszul éreztem magam a vége felé, most se jönnék vele össze, mert tudom, hogy nincs jövőnk (bár egy jó éjszakában benne lennék :P). Vannak közös barátaink, olyan jó lenne, ha megint együtt buliznánk meg néha keresnénk egymást, dumálnánk, akármi...

Voltatok ilyen helyzetben? Én még soha, fél év alatt minden kapcsolatomat bőven meggyászoltam és eszem ágában sincs bármit is megtudni róluk. Ő a kivétel.

22/L