Helyrehozhatnám a dolgokat, vagy rontana a helyzeten, ha ezzel beállítanék az exemhez?

Tegnap szakítottunk a párommal, tulajdonképpen közös megegyezés alapján. Én nagyon szeretem őt, és azt mondta, ő is szeret, de a kapcsolatunk már soha nem lehet olyan, mint régen volt.

Mindketten sok fájdalommal a hátunk mögött, lelki sérültként léptünk bele ebbe a kapcsolatba, ezért elég bonyolult volt már az elejétől. De nagyon szerettük egymást, viszont az említett problémák miatt nem feküdtünk le egymással (az együtt töltött 4 hónap alatt).

Ebben az is közrejátszott, amiért végül szakítottunk is, hogy én elkövettem egy olyan hibát a kapcsolatunk elején, ami hatalmas törést okozott benne. Ez igazából az volt, hogy nem mondtam el neki valamit.

Utána én hiába próbálkoztam Azzal, ő nem akarta. Mikor szakítottunk, elmondta, hogy egyszerűen nem érez rá késztetést...és bár szeret, és sokat tépelődött magában, hogy meg tudja azt adni amit a kapcsolatunk elején, már nem képes rá.

Kb. egy órával a szakítás után én már kerestem is, hogy nem hozhatnánk-e helyre a dolgokat, bármit megteszek, csak ne legyen vége. Erre ő azt mondta, hogy nem lenne értelme.

De talán ha megtörtént volna, aminek meg kell történnie, az talán erősebb köteléket alkotott volna közöttünk.

Szépen váltunk el, egymás kezét fogva, ölelve, homlokpuszival.

Így arra gondoltam, hogy elmegyek hozzá csinos ruhában, szexi fehérneműben, és egyszerűen csak leteperem...hülye ötlet?

Tudom, hogy magára a szexre vágyik...csak már velem nem, és lelki okok miatt. De talán ha látna úgy, ahogy még nem látott, talán elcsábulna, kialakulna a kötelék, és rendbe hozhatnánk a kapcsolatunkat. Vagyis újra kezdhetnénk...

Azt tudni kell, hogy én mindent megtettem ezért a kapcsolatért, és ő is mondta, hogy nálam odaadóbb barátnője nem is lehetne. Illetve mikor szakítottunk azt mondta, hogy én voltam az utolsó komoly kapcsolata, soha többé nem nyílik meg senkinek. Mindenki azt mondja, hogy csak adjak időt ennek az egésznek, ne keressem, és idővel majd eszébe jut, mennyire szerettem, elkezdek hiányozni neki, és ő akar majd visszajönni hozzám...mert ez az esetek többségében így van.

Én nem tudom, de bár így lenne.

Szerintetek van esély rá így vagy úgy, akár idővel, hogy újra kezdjük? Az idő, és a másik hiánya helyrehozhat egy ilyen törést, amit én okoztam neki? Mert oké, hogy amíg együtt voltunk, nem tudott ezen túllépni. De így, hogy tényleg vége, és tudjátok..az ember gondolkodik, felidézi a szép emlékeket, mindenről a másik jut eszébe, és hiányzik neki...talán ez segíthet. Hallottam már olyat, hogy egy szakítás kellett ahhoz, hogy rájöjjenek a felek, hogy nem tudnak a másik nélkül élni, és aztán jobb lett a kapcsolatuk, mint a szakítás előtt volt. Talán ez kell nekünk is...ez a szakítás kellett, hogy minden olyan lehessen, mint régen volt. Nem?

23/l