Miért van az, hogy az exemhez ennyire ragaszkodom?

Idővel a dolgok megszépülnek...ezt nem én találtam ki, ez így van. Tehát bizonyos idő távlatában a szép dolgok még szebbek, a rosszak pedig nem is tűnnek olyan rossznak...könnyű utólag feélreértékelni a dolgokat.

De gyakori jelenség, hogy valójában nem is a személy önmagában az, aki hiányzik, hanem az fáj, hogy meghiúsult az adott személlyel közösen tervezett / elképzelt szép jövő...adj magadnak időt...van rá számos példa, hogy egy korábban nem működő kapcsolat bizonyos idő elteltével újra felmelegszik és tökéletes lesz (valószínűleg annak köszönhetően, hogy a külön töltött évek alatt szerzett tapasztalat fényében a felek jobb belátásra térnek a korábban problémát okozó dolgokat illetően), de annak idő kell...

Azt javaslom, hogy ne foglalkoztasson túl sokat az újrakezdés lehetősége, éld az életed, mert a hiányérzet csökkenni fog, ha nem azon morfondírozol, mennyire hiányzik...ha az élet úgy hozza, útjaitok még találkozhatnak...bízd ezt a "sors"-ra, ne akard befolyásolni