Ilyen csalódást, szakítást hogy éljek túl?

Nezd, borzaszto jol jartal!

A volt ferjembol hat ev hazassag es ket gyerek utan robbant ki, hogy minden fontosabb, mint a csaladja.

Egyeve elvaltunk, de a vegrehajtok meg kuldenek neki ide levelet, mert o elni kezdett.

Értetlenül állok a válaszok előtt. Mindenki a pasit hibáztatja, mert nem ment bele egy kapcsolatba,, ami neki nem volt elég fontos. Na már most egy kapcsolat két emberen áll. Ha velem nem akart annak idején összeköltözni Csisztu Zsuzsa, akkor ő volt a hülye, vagy én voltam kevés neki? Szerintem az utóbbi. Nekem kellett még sokat tanulnom,, sokat fejlődnöm ahhoz, hogy később,, amikor az igazi szerelem rám talált, tudjak vele mit kezdeni, s meg tudjam tartani. Mert megszerezni sokkal könnyebb valakit, mint megtartani!

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, kérdező, de fogd fel ezt egy leckének, és vond le belőle a tanulságot. De ne azt, hogy a pasik szemét disznók, hanem azt, hogy valamiért még nem vagy alkalmas párkapcsolatra, együttélésre. Fájdalmas, tudom. De csak ezekből a fájdalmas kudarcokból tudunk tanulni, fejlődni, jobb partnerré, szerethetőbb emberré válni.

Minél érettebb valaki, kedves utolsó, annál kisebb a valószínűsége, hogy leragad olyan partner mellett, akit nem szeret eléggé. Az pedig nem az ő hibája, hanem a másiké, aki nem tudta elvarázsolni, nem tudta elvenni az eszét. Nem tudott megfelelő partnerré fejlődni mellette.

Az pedig egy pillanatig se vezessen félre, kérdező, hogy mit mondott a fiú. A szakításnak is megvannak a maga íratlan szabályai. Nem azt mondjuk, hogy azért nem szeretlek, mert lapos a segged, és/vagy hülyén gondolkodsz, hanem azt, hogy nem állunk készen a kapcsolatra, most nem alkalmas, mert elmentek a fecskék, vagy hogy terveink vannak.