Ha a szerelmet csak imitálom egy kapcsolatban?

Ezzel nem is lenne baj, de mi az, hogy nem tudsz kötődni?

Azt írod megjátszottad, hogy boldog vagy. Ezt én nem igazán értem, ha boldogtalan voltál, akkor miért nem léptél ki.

Én sem kötődök úgy, hogy akár egy kicsit is szomorkodjak, ha vége. Attól még szeretem azt, akivel együtt vagyok és boldog vagyok vele. Például Anyukámat nyilván sokkal jobban szeretem, de ez nem zárja ki, hogy mást is szeressek.

Az a kérdés, hogy jól érzed-e magad a másikkal vagy nem.

Szerintem rendben vagy, nem kell neked olyan őrülten szentimentálisnak lenni, mint manapság szinte mindenki, azért van ennyi beteg, lelki sérült ember.

Érdekes, vajon ki szereti jobban a párját, az aki ha szakítanak minden jót kíván neki búcsúzóul, vagy aki üldözi, zaklatja, fenyegeti?