Hogyan viseljem el?

"Ha akkor dobtad ilyen hülyeség miatt most se kelljen, mer mondjuk jobban néz ki. HA ez a szitu, akkor egy felszínes sz@r alak vagy semmi mas, es remelem téged js majd dobnak a kulsod miatt egyszer csak"

Engem nem dobtak meg, hanen inkabb azt latom, hogy a csajok tobbsegenek eleve nem is kellek a kulsom miatt.

Amugy meg miert van az, hogy ha en ezt leirom, akkor egy felszines, szar alak vagyok, mikozben a ferfiak nagyresze ezt csinalja? Miert tartanak kozepkoru ferfiak huszoneves baratnot? Ok nem felszinesek?

12: Ez egy jogos kérdés. Annyit tudok rá válaszolni, hogy szerintem beértem, benött a fejem lágya.

Rettenetesen hiányzik. Nem akarok úgy élni, hogy nem kaphatom vissza. Tudom, hogy vele kellett volna maradnom. Egy volt az érdeklödésünk, az értékrendünk, az összes hülyeségünk.

Nem értitek ezt, mert nem ismeritek az életem. Kamaszkorom óta minden jó lehetöséget elvetettem magamtól. Mindig boldogtalanná teszem magam. Ilyen lányt az életben nem fogok találni, érzem. Minek éljek, ha csak az önsorsrontáshoz értek? Nem az vagyok, aki lenni akarok, nem azt tanultam, ami érdekelt, nem azzal foglalkozok, ami örömet okoz, és eldobtam magamtól azt, aki a feleségem lehetett volna. Nem akarok ezzel a veszteséggel tovább élni.

Utálom az életet. Én nem akarok belenyugodni, nem akarok túllépni, és ha ezt jelenti a felnötté válás, akkor nem akarok felnöttként élni. Azt akarom, hogy holnap, amikor nem számítok rá, elüssön a busz és kész. Látom magamat, és a késöbbi életemet: miután az egész fiatalkorom meddö vágyakozással telt, mert csak vágyakat kaptam, de használati útmutatót hozzá nem, jött ez a lány, akit elszalasztottam, aztán majd 35 évesen, jó sok pofáraesés után majd találok valakit, akibel közepesen passzolunk majd, de majd úgy leszünk vele mindketten, hogy "nos, egy biztos, fiatalabbak nem leszünk, mindketten családot akarunk, jobb, ha belevágunk", és egy leszek a sok boldogtalan, középszerü szürke egér közül. Nem volt fiatalkorban csajozás, nem voltak közös hülyeségek haverokkal, amikre majd vissza lehet emlékezni, nem volt semmi, amit majd lehetne mesélni a fiamnak,csak egy száraz, egyenes, unalmas élet, meg egy kompromisszumos kapcsolat. Persze, nagyon érett dolog lesz ezt belátni és így élni. Érett és sivár.

Nem csak úgy beszélek, böven látok ilyesmire példát nálam idösebbeknél. Simán lehet, hogy ez a lány lett volna a boldogságom kulcsa, és soha nem találok már ilyet. Millióból egy ilyen van, és eleve irtó nehéz normális, érzö lányt találni. Komolyan kérdezem: mi értelme van a kompromisszumos életnek? Mi értelme van annak, hogy valaki a példám szerinti módon harmincakárhányévesen összejön valakivel úgy, hogy tudja, elbukta a párválasztási versenyt, amikor az ideje volt?

Hogy mi az én nihilista javaslatom? Meghalni. Szerintem jobb nem élni, mint szánalmas módon élni, de komolyan. Mivel jobb annak, aki csak csetlik-botlik egész életében, meg elválik? Miért jó mindennel megbirkózni? Miért mondják, hogy többek leszünk általa? Miért lesz több az, aki lemond az álmáról? Szerintem az "érettség" egy nagy kamu, gyáva és sikertelen emberek önáltatása. Az én nézetem szerint az az igazi élet, amikor valaki megvalósítja a gyerekkori álmát. Aki lemond, kompromisszumot köt, beáll a mókuskerékbe, odadobja az egyszeri életét heti egy irodai állásért és havi 250000 forintért, majd végiggürcöl kompromisszumokkal 40 évet és elviszi egy szívroham, az minek élt? És aki nem a szerelmével házasodik meg, az minek él? Nincs az életünknek jelentösége, ígyis-úgyis szar lesz a vége. De ha addig is az, akkor tényleg nincs értelme. De vitatkozzatok velem bátran!

Nem nem becsülöm az életet, csak azt mondom, hogy nem a hossza számít, hanem a minösége. Szarul élni szerintem nincs értelme.

Én pont azzal éreztem volna önzönek magam, ha akkor kvázi kihasználom úgy, hogy ö komolyan gondolja, én meg nem vagyok biztos benne. Ez egy komoly lány, nem akartam játszani vele. Igazából valahol az a bajom, hogy nincs hitem. Nem hittem abban, hogy idövel kijövök a bizonytalanságból, és egy,áshoz csiszolódunk inkább idö elött megszakítottam. Sok mindennel vagyok így.

Persze, hogy szeretnék adni neki. Egyfolytában arról ábrándozom, hogy mennyire szeretném, ha elmehetnénk együtt helyekre, bemutatnám a családomnak, megoszthatnám vele az életemet...

Én azt látom, hogy te nagyon szeretnél engem megvetni. Mindig ezt látom a gyk-n. Nem is ismersz engem. Ezt a lányt pl egy önkéntes tevékenység során ismertem meg. És jártam oda, igaz nem nagy lelkesedéssel, de azután is, hogy szétmentünk. Csak annyira szeret mindenki feketén-fehéren gondolkodni, hogy rosszabbnak láthassa a másikat és különbnek érezhesse magát. Egyébként MINDENKINEK vannak önzö vágyai. Az ember úgy van megalkotva, hogy a vágy jelenik meg benne elöször. Nem fogok neked szabadkozni, amiért emberi lény vagyok. Úgy beszélsz, mint aki még soha nem követett el hibát. Kioktatásra nincs szükségem, a sok ostoba imád kioktatni, mielött hallaná akár a felét a sztorinak. Intelligens véleményekre vagyok kíváncsi. És az igazság az, hogy qrva sokat szenvedtem és szenvedek ezért a lányért, megjegyzem, másért is. Marha könnyü ebben a világban mindenért a fiúkat hibáztatni, mert nem találnak párkapcsolatot. Érdekes, a nöket valahogy sosem hallom, hogy bárki kioktatná, hogy általában a legnagyobb se@@fejet részesítik elönyben, nem azt a kéröt, aki a tenyerén hordozná.