Hogyan viseljem el?

Kérdés, hogyha ennyire jó volt minden, akkor miért szakítottatok?

Egyébként ugyanúgy túl fogod élni a szakítást, mint a többi 7 milliárd, mert olyan ember nincs a Földön, aki legalább egyszer ne szakított volna.

Fogd fel tanulságként a jövőre nézve!

pacsi, mert velem szinte ugyanez a helyzet, csak lányként

vannak jobb és rosszabb időszakok az életemben, és nagyon nem tudok mit tenni én se a mélypontok ellen

egyszer majd talán találkozok vkivel, aki kiveri őt a fejemből, de eddig nem jött még el ez a személy... ha meg nem is fog, akk vhogy leélem az életet így is, mert nem tudok mit tenni

aki nincs/nem volt soha ilyen helyzetben az nem is tudja megérteni milyen az, amikor egyszerűen nem tudsz túllépni vkin :(

8-9 féle embertípus van összesen, szóval így azért jó eséllyel belefuthatsz egy hasonló emberkébe.

Amúgy ha két év után ennyire rosszul vagy, akkor milyen volt amikor szétmentetek?

Őszinte leszek, bár ezt gondolom te is sejted, hogy az a fajta rágódás amin most átmész, nem normális. Több szempontból sem. Próbálok segíteni és megmagyarázom:

- szóval egy kapcsolat nem úgy kell, hogy működjön, hogy két ember egy egységet próbál alkotni mert az egy nagyon kényes és veszélyes állapot. Gondolj bele, most amit érzel az ezért van, mert te úgy érzed, hogy a 'másik feledet' vesztetted el. Te az életed ezzel gyakorlatilag alárendelted a másik személynek. Szerinted ez mennyire normális? Így működne egy párkapcsolat? Nem, nem így működik.

Egy egészséges kapcsolatban inkább szimbiózis van mint összeolvadás. Mindenki annyit tesz a saját énjéből a kapcsolatba, amennyit pont kell. Így maradhatsz önmagad és így fejlődhettek mindketten a kapcsolatban. Ha pedig véget ér a közös út (amit el kell fogadni mindenkinek.. mármint azt, hogy semmi nem garantálja az élethosszig tartó együttlétet -> más szóval, el kell fogadni az elmúlást ami lényegében elvezet ahhoz, hogy magát a halál fogalmát is) akkor az elválás is könnyebb mert csak egy részetek veszik el (ellentétben a mostani állapotoddal, ahol mindent elvesztettél)

- gondold végig a mostani életed. Befolyásol, veszélyeztet, elvesz bármit is az a tény, hogy nincs veled? Nem hiszem. Tudod, minden szorongás mögött van egy mélyebb gondolat is. A felszínes magyarázatát a szorongásodnak leírtam, de a mélyben más húzódhat. Gyermekkori sérülések, édesanyáddal kapcsolatos események, stb... Esetleg elvesztettél egy hozzád nagyon közel álló személyt, aminek az elvesztését éled most is újra. Igazából sok dolog lehet, de ahogy látod, szinte minden mindenre hatással van mert az élet egyensúlyra törekszik.

És, hogy ne csak ilyen száraz ökörséget írjak: amikor elengeded a volt párod akkor már nem olyan nőt fogsz keresni mint ő. Pontosabban, az eddigi kapcsolataid azért mentek félre, mert ennyire erős ideálképed van. Valójában viszont ez úgy működik, hogy amikor elengeded az ideálod (feldolgozod a párkapcsolati sérelmeidet) akkor nem az fog dönteni, hogy mennyire hasonlít erre a személyre hanem az, hogy az új személy felfedezi-e azokat az értékeket amiket kialakítasz a szakítás feldolgozása alatt. Tehát ameddig nem fogadod el a tényt, hogy ez a személy nem lesz melletted és nem érted meg, hogy nem kell ugyanolyan nő mint ő, addig nem is lesz szabad a lelked/selfed/éned/személyed/bármid...

Próbáld meg elfogadni magad. Vedd észre, hogy te értékes ember vagy mert a végleges elengedés azt jelenti, hogy megbékélsz és elfogadod magad és az életed.

Őszintén szólva nem értem, hogyha ennyire "hű de tökéletes" volt minden, akkor 2 év alatt miért nem hoztátok rendbe a dolgokat?

Gyanítom, hogy mégsem volt annyira frankó minden és most is csak azért vagy oda, mert talált valakit magának és féltékeny vagy.

Ez egyébként tipikus tünet, most már hiába sírsz bele a kiömlött tejbe, az nem mászik vissza a pohárba.

De még mindig nem válaszoltál, hogy mi volt a szakítás oka?

Mert nem mindegy!

Ha ő volt a hibás, amiért tarthatatlan volt tovább a kapcsolat, akkor csak erővel megszépíted az emlékeidet, mert szeretsz szenvedni.

Ha te voltál a hunyó, akkor mire vártál évekig?

Lett volna időd önvizsgálatot tartani, megváltozni és visszakönyörögni magad.

Akkor, ha jól értem az volt a probléma, hogy külsőre nem igazán jött be a lány, bár belsőre tökéletes volt a harmónia és emiatt aztán leléptél.

Nos, kedves Kérdező, az ilyenekkel szokott normális ember életre szóló barátságot kötni, miközben keresi azt, akivel a kémia is működik.

Hidd el nekem, hogy most sem tetszik neked jobban, csak azt hiszed, mert látod, hogy más van neki és ezt a hiúságod nehezen viseli.

Keresd az igazi párod és máskor a barátaidat barátként kezeld, mindenki jobban jár!

Talan most jobban néz ki?

Ha annyira nem felelt meg külsőre minek kellett összejönni vele? nem volt mas?

Ha akkor dobtad ilyen hülyeség miatt most se kelljen, mer mondjuk jobban néz ki. HA ez a szitu, akkor egy felszínes sz@r alak vagy semmi mas, es remelem téged js majd dobnak a kulsod miatt egyszer csak.