Tegyük fel majdnem szakítanak veled, kéred hogy ne, visszalépnek. Utána attól még jogosan lehetsz mérges, amiért majdnem kidobtak? Vagy jogtalan úgy maradásra bírni, hogy utána csak mérgelődni tudsz meg csalódni?

Ez a felnőtt párkapcsolatok kategóriája, nem az óvodai szerelmeké.

Ha valaki szakítani akar velem, akkor nem fogok könyörögni neki, hogy ne tegye. Ez szörnyen megalázó, és nem old meg semmit. Ha problémáink vannak, beszéljük meg őket, és ha nem sikerül megoldani őket, nem tud boldog lenni mellettem a másik, akkor menjen nyugodtan. Mi értelme van arra kényszeríteni valakit, hogy veled maradjon, amikor ő nem akar? Ugyanezen az elven, mégis miért lenne jogos mérgesnek lenni azért, mert valaki szakítani akar veled? Inkább ő lehetne mérges azért, mert te egy hisztis ötéves szintjén kérleled, ezzel szánalmat és együttérzést keltesz benne, és nagyon megnehezíted a dolgát.

Annak meg aztán igazán semmi értelme, hogy meggyőzöd, hogy ne szakítson, aztán meg duzzogsz és hisztizel. Ha már adott egy újabb esélyt ennek a kapcsolatnak, az lenne a minimum, hogy mindketten 150%-ot beleadva igyekeztek javítani a kapcsolaton, és dolgozni a problémákon vagy hiányosságokon.

tehát nem hálás vagy, hgy megszánt, hanem neked ál följebb?

nagy szereptévesztés.

de nem fog sokáig tarani - sajnálatra nem lehet építeni