Elhagyott a párom egy 6 hetes babával, hogy éljem túl?

Szerintem ez nem végleges.

Egyrészt a terhesség, a szülés és az azutáni állapotok mindenkit megviselnek. Oké, hogy a nők kapják a nagyobb terhet, de a több hónapnyi hormon-ingadozásnak, a különféle 'hisztiknek' a férfi is áldozata lesz. Ugye szokták mondani, hogy a nőt a fizikai, a férfit az érzelmi terror tudja tönkre tenni...

Nem lehet, hogy sokat 'ba***attad' az elmúlt hónapokban és ettől sokkalt be? Nem rád tolom ezt, mert a férfi a hülye itt, csak nézzük az érem két oldalát, hisz a cél nem az igazság keresése, hanem a kapcsolat rendezése.

Ne aggódj olyan dolgon mi ellen nem tehetsz s ne rágódj olyabon, amit nem kell megérts. Ő egy másik elme, nem kell értened folyamatait, csak tanulni e esetből jövődre tekintve.

Nem ismersz, de bízz bennem, minden rendben lesz.

Valószínűleg most jött rá a pasi, hogy újra ugyanabba a hibába esett, mint korábban: a gyerek születése után megváltozik a nő, állandósulnak a konfliktusok. Kakis pelus, gyerek sírás, felelősség, semmi szex: az előző két gyerekkel ezt megunta, le is lépett.

Erre minden kezdődik elölről.

Keresett egy jó kifogást a szakításra, hogy ki tudjon mászni a csapdából.

Figyelj, ez van. Az élet megy tovább. Most nem tökmindegy, hogy terhesen, babával, vagy 10 éves gyerekkel maradsz egyedül? Előbb-utóbb úgy is mindenki szétmegy, ma már senki se marad együtt.

Soha nem szülnék olyan kapcsolatba, ahol a férfi nem vesz feleségül! Annak mindig nyomós oka van, ha a pasi nem képes, vagy nem akar elköteleződni 1, azaz EGY nő mellett.

Ezt mikor tanulják már meg a nők? Nincs elég elrettentő példa előttünk?!

#13 Minden éremnek két oldala van. Ha szerinted az a megoldás ilyenkor, hogy nem küzdesz, az a te lelki nyomorod. Viszont itt a két emberen felül van egy harmadik is akinek valószínűleg nem mindegy, hogy apával vagy apa nélkül nő fel.

Pont az olyan gondolkodás miatt van annyi válás ebben az országban mint amit te is képviselni próbálsz. Neked a self, a sértődöttséged fontosabb mint egy másik ember vagy egy gyermek. Neked ezek szerint teljesen evidens, hogy itt a férfi a rossz (aki rossz amúgy) és ilyennel ettől kezdve szóba sem lehet állni... nem, hogy rendbe hozni mindezt.

Igazából amiket kérdeztél azokat a gyerekek szokták kérdezni. Azok akik még gyermeki aggyal gondolkodnak (gondolom 20-30 közötti vagy) mindenesetre ha boldog életet akarsz, borzasztó gyorsan felejtsd ezt a fajta gondolkodást.

Blablabla... tehát amúgy egy csomót vitáztatok, ergo a kapcsolatotok eléggé ingatag lábakon állt, te mégis teherbe estél, mert... az okot csak te tudod.

Azt meg pontosíthatnád, hogy "így csattant". Mert nem mindegy, hogy a szokásos (bár ez is mi?!) összezördülés, vagy anyázás és a többi.

Szvsz irtó hülye voltál, de most már mindegy, mert ott a gyerek - és szokás szerint megint ő szívja meg a szülei ostobaságát -, úgyhogy kapd magad össze.

Mellesleg mit gondoltál, két gyereket már a sorsára hagyott. Tudod, a vér nem válik vízzé.