Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon őrült vagyok?
Tavaly szakított velem az ex vőlegényem azzal az indokkal, hogy megismert egy lányt, akibe szerelmes és rájött, hogy nem tudja velem elképzelni a jövőjét. Azt is mondta, hogy nem csalt meg vele, de vele szeretne lenni. Számomra ez a hír olyan volt, mintha villám csapna a szívembe. Ráadásul még 2 hét lett volna az esküvőig.
Leginkább az fájt, hogy 3 évig jártunk, én szinte vakon megbíztam benne és elhitette velem, hogy ő is szerelmes belém. Ráadásul még azt se mondhatom rá, hogy egy "gerinctelen szemétláda", mert őszinte volt és még meg se csalt. A szakítás után tegnap estéig nagyon magam alatt voltam. Az exemmel az közös barátaim, mind az exemnek adtak igazat. A saját barátaimra se igazán támaszkodhattam, mert ő szerintük is az exem korrekt volt. Oké, értem és valahol én is úgy éreztem, hogy az exem nem volt szívtelen, sőt, de akkor is ez a szakítás és az új nő, amik egymás után következtek be, olyan nagy sérelem ért engem, hogy emiatt nemigazán tudtam józanon gondolkodni.
Szóval tegnap este volt az eljegyzési bulijuk. Na akkor dőlt ki nálam a bili. Ugyanis én is kaptam meghívót, ráadásul az exem az új nője kezét 1 év járás után kérte meg, nálam pedig 2,5 év után és még el se vett. Sokat gondolkodtam azon, hogy elmenjek-e vagy se. Végül a szar hirtelen elöntötte az agyamat és az otthoni gönceimben elmentem, de előtte lenyomtam néhány felest és egy sört. A bulin pedig szószerint ünneprontó voltam. Leordibáltam az exemet, leqrváztam az új nőjét, törtem zúztam, majd leléptem. Mielőtt elmentem megmondtam kijelentettem tök nyugodtam, hogy: "Ez rohadt jól esett." - Odakiáltottam az exemnek.-"Ezt a három évért és az esküvőre szánt kidobott pénzért kapod, amit rád pazaroltam." - Ez után kimentem és faképnél hagytam az egész társaságot. Mikor kiléptem az utcára, hirtelen úgy kezdtem örülni, mint egy gyerek. Ugráltam, mosolyogtam és boldogan mentem haza. Fura, nem érzek fájdalmat. Szégyellni se szégyellem magam, pedig tegnap este nagyon kínosan és felháborítóan viselkedtem. Azóta sorakoznak a nem fogadott hívások, elolvasatlan sms-ek, e-mail-ek az exemtől és a haverjaitól. De nem érdekel nem foglalkozok velük. Ma csak annyi időt fordítottam rájuk, hogy letiltottam őket a facebookról.
Furcsa, de most nagyon boldog vagyok. Boldogabb, mint amikor az exem megkérte a kezemet. A lelkem és az egóm egyaránt kielégülve érzik magukat. Boldog vagyok.
Amúgy valaki a válaszolók közül megírta, hogy ez bunkóság volt tőlem és igenis tudomásul kellett volna vennem, hogy a vőlegényem már nem szeret. Felfogni felfogtam, de ennek ellenére is sérelem ért. 3 évem ment rá, az esküvőre rohadt sokat költöttem, közben vakon megbíztam benne és hirtelen közli, hogy vége és valaki mással akar lenni. Nekem ez egy kicsit sok volt. Én a szakítás után szenvedtem, ő pedig továbbra is élvezte az életét az új nőjével. Ez a tudat nagyon nem hagyott nyugodni. De végre sajátos módon orvosoltam a problémámat és én nagyon boldog vagyok. :D De tényleg.
Az biztos, hogy tegnap este legalább 100 ember előtt égettem le magam, de nem érdekel. Minden csoda 3 napig tart, bár ez lehet, hogy egy kicsit tovább húzódik.
Ennek ellenére én mégis azt mondom, hogy az az igazi nagy lélek, aki nem foglalkozik az őket ért sérelmekért. Reménykedem is abban, hogy megkomolyodok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!