Hogyan éljem túl?

A párom 3,5 év után szakított velem. Teljesen hidegzuhanyként ért, ugyanis semmi problémánk nem volt, mondhatni teljesen összecsiszolódtunk ennyi idő alatt. Ebből a 3,5 évből 2,5 évet együtt is éltünk. Nekem ez volt az első szerelem és első komoly párkapcsolat, neki nem ez volt az első, de ez volt a leghosszabb. Én úgy éreztem, hogy vele szeretném leélni az életemet és hogy együtt fogunk megöregedni. Az egész szakításban az a legfájóbb, hogy szinte egyik napról a másikra szakított velem, szinte semmi jele nem volt annak, hogy ő ezen gondolkodik. Kicsit távolságtartó volt 1-2 nappal a szakítás előtt, de otthoni, családi gondokra hivatkozott. Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy még pár hete a legnagyobb szerelemben éltünk, tervezgettük a jövőnket, most pedig elvesztettem a szerelmemet és a legjobb barátomat is egyben... A szakítás oka számomra nem tisztázott, de igazából számára sem, mert össze van zavarodva. De végül is az derült ki, hogy kiszeretett belőlem. Már csak azt nem értem, hogy lehet valakiből napok leforgása alatt kiszeretni? Állítása szerint senkije nincs, és most egy darabig nem is szeretne, ameddig ennyire össze van zavarodva. A kérdésem az, hogy hogyan lehet egy ilyet túlélni? Olyan nagy szerelem volt a miénk, hogy bárki (akik csak kicsit is ismertek minket) rá merte volna tenni a nyakát, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. És mi is így éreztük. Vagyis én még most is így érzem. Kicsit hibáztatom is magam, mert lehet én nem tudtam úgy kimutatni a szeretetemet, mint ő... Jelenleg össze vagyok törve, mintha egy darabot szakítottak volna ki belőlem... A hiányát pedig elviselni sem tudom, annyira sok időt töltöttünk együtt. Nem tudok enni, görcsben van a gyomrom és aludni is nehéz. Csak akkor vagyok "jól", ha lekötöm magam valamivel, de amint egyedül maradok a gondolataimmal, megint jön az elviselhetetlen fájdalom és üresség érzése. Hogyan fogom tudni valaha ez feldolgozni?

22/N (a párom pedig 23/F volt)