Szakítani vagy nem szakítani?

Volt egy hosszú párkapcsolatom, amiben létezett egy plátói harmadik fél is mindvégig (szégyellem is kicsit miatta magam). Nem történt semmi megcsalás, csak szimpla flörtölés volt végig...De: a probléma az, hogy van valami furcsa vonzalom a fiú és köztem. Túl sokszor fordult elő, hogy egymás társaságára vágytunk.Túl sok olyan célzást tett, amit nem lehetet félreérteni (vagy csak én magyaráztam be magamnak a félreérthetetlenséget)... Többször is olyan poénokat dobott fel, hogy a tökéletes barátnő lennék, ő szívesen elvenne, etc. Mindezeket, aztán gyorsan hárította is, hogy nem, mert a barátja barátnője vagyok és ha az exe is leszek, akkor is tabu maradok. (Mondjuk ezeket csak akkor tette hozzá, mikor a volt barátom is ott volt)

Nemrég találkoztunk újra, az exem társaságában. Természetesen megpróbálkoztunk a helyzetet a helyén kezelve hűvösebben kezelni a másikat, de ennek ellenére szintén kereste a társaságom és fizikális interakciók teremtésére is törekedet... Az a gond, hogy nagyon könnyen egymásra tudunk hangolódni.

De a legnagyobb gond az, hogy időközben nekem új kapcsolatom is van. Szeretem őt, viszont ott van az, hogy nehezen hangolódunk egymásra. Az utóbbi időben nagyon sok konfliktusunk is lett emiatt, amik mindig egy levegőben lógó megoldással lettek lezárva.

Félek, hogy csak rabolom a barátom idejét, ezért megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha elbúcsúznánk egymástól... És bár nem nagyon hiszek az ilyenekben, már az is megfordult a fejemben, hogy a másik srác egy jel erre. Mindig olyankor bukkant fel az életemben, amikor valami gond volt és mindig az ő jelenléte nyugtatott meg.

Tudom, elég furán hangzik, de ebben a két a helyzetben szeretnék tanácsot kérni: legyek igazságos és szakítsak-e a mostani barátommal egy rövid párkapcsolat után vagy próbáljuk még megoldani a gondjainkat? Valamint várjak a másik srác konkrét közeledésére vagy hogyan tudnám egyszer és mindenkorra elfelejteni? (utóbbira kérnék inkább tanácsot)