Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek érdemes ebben a kapcsolatban benne maradni?
26 éves nő vagyok, ő nálam pont 10 évvel idősebb. Kicsivel több mint 5 hónapja ismertem meg, bevallom még első este összejöttünk, második este már lefeküdtünk. Nagyon intenzíven indult és ilyen is maradt a kapcsolatunk kb. az első 2 és fél hónapban. Emellett rengeteget is beszélgettünk, sok mindent csináltunk együtt.
Én nagyon beleszerettem, és úgy látom, hogy kölcsönös. Viszont az utóbbi időben (lassan 3 hónapja) nagyon magába zárkózott, alig keres, alig találkozunk, úgy érzem, eltűnőben van a köztünk lévő intimitás, ami eddig nagyon erős volt. A munkája most nagyon lefoglalja, nagyon kikészíti, azt mondja, hogy 30 óra kellene neki egy napban, mondjuk ez reális, a munkáját ismerve. Látszik, hogy túlvállalta magát. Szóval ezt el is hiszem.
Meg elmondta, hogy most lelkileg sincs a topon (ez még enyhe kifejezés).
Bevallotta, hogy érzi, hogy mennyire szeretem és ez megrémíti. Én sose szerettem még ennyire őszintén egy embert se, az eddigi kapcsolataimban feleennyire nem éreztem erősnek a köteléket kettőnk között, általában pár héten belül szakítottam is, mert éreztem, hogy fizikai vonzalmon kívül nem érzek semmi mást és nem akartam senkit se szívatni, mert éreztem, hogy egyikükkel se volt jövője. Most vele minden más.
Volt a hétvégén egy beszélgetésünk, mindketten sírtunk. A fent leírt dolgokról beszéltünk. Én mondtam neki, hogy nem akarom, hogy egyedül legyen, meg magányosnak érezze magát. Eddig sosem sírt előttem, most igen. Egyébként azt látom rajta, hogy vagy kezdeti depressziója vagy valamilyen más lelki betegsége van (én burn-outra tudok még tippelni, volt pár pszichológiai kurzusom az egyetemen, persze nem elég, hogy ezt megállapítsam).
Én úgy találkoztam vele hétvégén, hogy most szakítok, mert az utóbbi időben nagyon kikészültem: éjszakánként felriadok a stressztől, nagyon nehezen koncentrálok a munkámra, pedig szeretem csinálni. Volt már, hogy majdnem hánytam, mert annyira stresszel, hogy nem jelentkezik, elhúzódik tőlem. Viszont mikor szakítani akartam, láttam rajta, hogy mennyire sebezhető és mennyire egyedül érzi magát, csak nem meri beismerni szerintem önmagának sem, és nem tettem meg. (Egyébként még mindig szeretnék vele közös jövőt, pedig nagyon nem viselkedett úgy mostanában, hogy ez részemről racionális döntés legyen).
Nem hiszem, hogy megcsal vagy valaha is megcsalt.
Szerintetek van-e értelme várni rá? Nem egyszer nagyon megbántott már, a hétvégén meg is mondta, hogy tisztában van vele, de azt láttam rajta, hogy jelenleg túl gyenge ahhoz, hogy bármin is változtasson. Meg azt mondta, hogy elenged engem, ha nem bírom elviselni, amit csinál. Ezt úgy mondta, mint aki már bele van fáradva az egész életbe. És hogy adjak neki most időt és teret. Én annyira szeretnék neki segíteni, de folyton eltávolodik tőlem. Nem tudom, hogy csak most van kikészülve vagy az elköteleződéstől is retteg. Még alig tudtam őt megismerni, mielőtt így túlvállalta magát.
A legközelebbi barátaimnak és édesanyámnak elmeséltem szinte mindent, mindenki egyértelműen és egyöntetűen azt mondja, hogy szakítsak, mert engem is megmérgez ez az egész helyzet.
válasza:Talált valaki mást, vagy csak simán besokallt belőled, és nem akar eléd állni ezzel, így szépen "lassan" leépít, így nem lesz "bunkó".
Ne láss bele dolgokat, felesleges.
"De Ő nem ilyen..." meg hasonló vackokkal ne álltasd magad. A férfiak, ahogy a nők is egyszerűek, mint a faék.
válasza: válasza: válasza:Tudom, hogy nagyon sok hozzáértő ember ad itt tanácsot, de én is megpróbálom.
40 éves mérnök ember vagyok,saját vállalkozásomban dolgozom. A kapcsolatunk elején még alkalmazott voltam, sok szabadidőm volt, de anyagilag nem jutottunk egyről a kettőre, ezért úgy döntöttem, hogy váltok, és a legjobb barátommal létrehoztuk a saját vállalkozásunkat. Az elején nagyon nehezen ment, a párom rosszul viselte, hogy keveset lát, és mivel az összes pénzemet beletoltam a vállalkozásba így anyagi problémáim is akadtak. Megszűntem férfi lenni, egész nap azon agyaltam, hogy vajon jó döntést hoztam-e, belevágtunk egy hatalmas projektbe, napi 16-18 órát melóztam kb 6 hónapig, határidős ügyletről volt szó. Amikor kezdett a dolog tető alá jönni az akkori párom hagyott egy levelet és közölte hogy Ő abba az emberbe szeretett bele aki fél évvel ezelőtt voltam, és hiába kérte hogy változtassak, nem figyeltem oda(talán nem is akartam) és szépen elköszönt. Szar érzés volt, mert pont akkor hagyott el amikor már túl voltam a nehezén, de ő nem akart tekintettel lenni rá.
Ennek lassan 2 éve vége, szerencsére beindult a cég, most építkezem, a saját terveimet valósítom meg egyedül, nem kell senkire tekintettel lennem. Aztán úgy véletlenül egy közös ismerősünk éttermében összefutunk és elmondja mennyire megbánta az egészet és ezerrel érdeklődött felőlem, hogy sikerült-e már egyenesbe jönnöm. Feldobta a témát, hogy újra elmehetnénk táncolni,mint régen, egy nagyon jó baráti társaságba jártunk szórakozni. Végig hallgattam, majd közöltem vele, hogy kedvem lenne, de az eszem azt mondja, hogy majd egy arra érdemes partnerrel.
Elbúcsúztunk és otthagytam.
Nagyon nem mindegy, hogy a barátod miért hidegült el Tőled, mert ha ez egy külső tényezőnek köszönhető, ami csak időleges, akkor eldöntheted, hogy kivárod a sorodat, tekintettel vagy rá vagy tovább lépsz, de itt nincs visszaút. Ha nincs olyan külső tényező ami indokolná a barátod pártfordulását, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy más személy is van a buliban és azon őrlődik kit válasszon. Azt kell kideríteni, hogy mi van a háttérben.
40F
válasza:"érzi, hogy mennyire szeretem és ez megrémíti"
Itt a lényeg. Nem kell sajnálni, meg depressziót belemagyarázni. Nem akar egyenesen beszélni, de ha néha megdughat, az még úgy oké. De le is kophatsz ("Meg azt mondta, hogy elenged engem, ha nem bírom elviselni, amit csinál. ").
válasza: válasza: válasza:hasonló helyzetben vagyok csajként.
megszerettem valakit, és nálunk is gyorsan és intenzíven kibontakoztak az érzelmek.
nagyon beleszerettem, és úgy tűnt, nála is megvan ez az aha-élmény.
aztán szépen kezdett leereszteni, mint a te csávód, de addigra én már nyakig benne voltam.
ő is kimerültségre, depire hivatkozott.
én is kikészüktem közben, a viselkedése padlóra tett, úgy tűnt, csak játszott velem, elvett belőlem valamit, amire éppen akkor szüksége volt: pozitív érzelmek, szerelem, energia.
de mikor látta, h. én mennyire odáig vagyok érte, mintha megijedt volna, és behúzta a kéziféket.
a lényeg, h. mi szakítottunk.
ez veszélyes játék, és gondold át.
ha annyira szeretne téged, mint te őt, akkor a szerelmedből erőt merítene, akkor bármennyi munkája lenne, kifejezetten jól teljesítene, tele lenne vitalitással, optimizmussal, ahogy egy normális szerelmes férfi.
ez a pasi sztem nem szerelmes úgy beléd, ahogy te őbelé, és a sok munka csak ürügy, akkor is, ha valóban sok a munkája, de szerintem te is érzed, h. emögött más is van.
vagy megijedt az érzéseitől, vagy fél lehorgonyozni, vagy csak szexre kellettél, némi extrával.
szakíts vele, ha nem akarsz jobban kikészülni.
válasza:Az a helyzet kérdező, hogy sokat látsz ebbe az egészbe. Én elhiszem, hogy sok a munkája a palinak és leterhelt, de ha ő is úgy érezne irántad, mint te iránta akkor nem így állna hozzád. Te is írtad, hogy sok pasival szakítottál már mert nem volt elég erős kötelék, stb. Most ez a pali valszeg ugyanígy van veled, jó is h vagy neki, de nem az igazi számára és igazából nincs elég töke kimondani, terel, nem azt mondja h szeret téged, hanem hogy érzi h te szereted...lelkiismeret furdalása van, sajnál téged, de nem szerelmes beléd. Ami az elején volt köztetek az egy nagy fellángolás volt, ami a részéről már alább is hagyott. Én is voltam ilyen helyzetben, tudom miről beszélek.
30F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!