Az olyan férfiak, akik mindenért mást hibáztatnak, nem vállalják fel a saját hibáikat, ugye kapcsolatban is ilyenek? Ezek alapján érdemes egyáltalán kezdeni velük?

Aki ilyen azzal én tuti nem kezdenék még barátságot se.

Hosszútávon úgyis kimutatja a foga fehérjét

Nem érdemes. Éretlen, felelőtlen kis pisis dögök.

És aki mindenért magát hibáztatja, az jó? Én meg pont olyan vagyok, nagyjából minden emberi kapcsolatomat elcseszem, se barátkozni, se a nőkhöz közeledni nem igazán tudok, nem tudom hogy kell. Valamiért ilyen elcseszett lettem, félre szocializálódtam, lehet a gyerekkorom miatt lettem ilyen, vagy csak alapból ilyen antiszociális személyiséggel születtem. De én nem másokat hibáztatok, mert látom a körülöttem lévő emberek milyen boldogan tudnak megélni egy-egy élethelyzetet, én meg csak bámulom őket, de nem tudom átélni ugyan azt. Ugyanakkor magányosnak is érzem magam sokszor, hiába próbálom lefoglalni magam, nem mindig sikerül. Nekem általában azt mondták mindig, hogy önbizalom hiányos vagyok, az az én bajom. De mire legyen önbizalmam? Még őszinte barátaim se vannak...

Van egy csomó olyan tulajdonság, ami nem egyértelműen "hibás", egyszerűen csak nem passzol a másik igényeihez. Én pl. megfontolt, picit lassú, stabil embernek tartom magam. Akinek ez kell, az az egekbe magasztal, hogy mennyire kiegyensúlyozott tudok lenni. Legutóbbi kapcsolatomban pedig pont az volt a baj, hogy "túl unalmas vagyok". Akkor most én vagyok a hibás ebben, ő a hibás a szakításban, vagy egyszerűen nincs hibás, csak nem passzoltunk?

Tiszta olyan mintha az exemről szólna. Sajnos nem igazán érdemes, egy idő után nagyon fárasztó és lelket cincáló az égadta világon mindenért hibásnak lenni. Ahogy látom, már nem is növik ki az ilyet és "felnőttként" is megmaradnak ennél az önző, kicsinyes felfogásnál.