Volt már olyan, hogy otthagytátok a párotokat, mert úgy éreztétek nem szeretitek, aztán a különlét bebizonyította, hogy rossz döntés volt?

Szakítás után én mindig szenvedtem, mert még szerettem, de már rossz volt.

Amikor tényleg szakítottunk hosszabb időre, neki is elkezdtem hiányozni, és mindig 2 napba telt míg visszaváltozott azzá, ami miatt szakítottam vele.

Összegezve, ha egyszer vége lett, akkor az nem működik és nem érdemes újrakezdeni soha.

Velem még nem, de láttam már ilyet. Furcsa mód szórakoztató.

Legszebb öröm a káröröm, mert nincsen benne irigység. Asszem ezt szokta anyám az ilyenekre mondani. :D

30/f

Nálam nem, mármint én szakítást mindig feldolgoztam akár én szakítottam, akár velem szakítottak, egy darabig szenvedtem, de aztán többet nem kerestem és akartam újra kezdeni senkivel. Olyan viszont már több is volt, hogy X idő után megkeresett az exbarátnő (általában szakítás után 3-6 hónappal), akkor is ha ő szakított és próbálta volna frissíteni és újra beszélni a dolgokat, de addigra én már lezártam és eszembe sem volt megint belekezdeni, úgy sem ment volna, már nem érdekelt és ez így van jól.

Mondjuk ebből a típusból van kevesebb szerintem amilyen én vagyok, a többség újra próbálkozik másodszor, sőt sokadszor is, aztán csak fecsérlik egymásra az időt, de ugyanúgy nem jutnak egyről a kettőre.

Mindig mérlegelni kell a szakítás okait, egy idő után mindig elkezdenek egy szar kapcsolat emlékei is szépülni, pláne ha az ember magányos és ilyenkor a nagy vágyakozásban az ember a legegyszerűbb utat választja, irány vissza az exhez.

Utána meg az esetek többségében jön a forgatókönyv, az újrakezdés eleje jó, hiszen a felek próbálják magukat tartani, jól viselkedni, nagy a lelkesedés...aztán eltelik valamennyi idő, újra visszaszoknak egymáshoz, mindenki visszatér a komfortzónájába és kezdődnek ugyanazok a gondok amik miatt már először sem jött össze.

Vannak kivételek is biztos, de az a ritka.

29F