Ti foglalkoznátok egy ilyen "nőfalóval"?

Elsősorban "idősebb",40 körüli korosztályhoz fordulok. Van egy férfi (én a nő vagyok :-) ) akivel kölcsönösen vonzódunk egymáshoz. De kb. ennyi a biztos a "kapcsolatunkban", mert minden más számomra teljesen érthetetlen és bizonytalan. Alapvetően nagy nőfaló, amit bizonyít az is, hogy 50 éves kora elleénre sem volt még tarós, "együttélős" kapcsolata. Én első alkalommal pont emiatt, mert komolytalan szélhámosnak tartottam visszautasítottam közeledését, amit ő nem nagyon akart érteni. Lévén, hogy a nők szabályosan másznak utána, le sem tudja vakarni magáról őket, ezt én a szemébe megmondtam, hogy amíg nem változtat ezen a helyzeten, amíg nem teszi rendbe az életét ezen a téren, addig nem vagyok hajlandó vele foglalkozni, vagyis nem vagyok hajlandó "beállni a sorba". Legnagyobb meglepődésemre hosszú hónapok alatt szépen lassan tényleg leépítette a rá mászó nőket, oly annyira, hogy el is mondta nekik, hogy én "vagyok" és hagyják őt békén, mert addig én nem foglalkozom vele, amíg ők vannak. Vagyis, húzódjanak addig a háttérbe, míg velem nem tisztázódik, hogy lesz e közöttünk valami vagy sem. Viszont amit nem értek, az az, hogy mind ezek ellenére miért nem hajlandó velem mégis négyszemközt, kettesben találkozni, ahogy azt általában egy egymás iránt érdeklődő felnőtt nő és férfi szokta tenni ebben a korban. Csak az ő "biztonságos", jól megszokott konfort zónájában akar velem találkozni. Általában előadásokat tart és ezekre szeretné, ha mindig eljárogatnék. Voltam néhány előadásán, de ezen kívül nem keresi az alkalmat, hogy találkozzunk. Természetesen ezeken az előadásokon meg a rajongó női tábor is ott van, tehát gyakorlatilag mégis csak a "sorba" szeretne beállítani. Én pedig kerek-perec megmondtam neki, hogy ha akar tőlem valamit, akkor keressen ő és találkozzunk az előadásain kívül, "közönség" nélkül, mert nem fogok járogatni a "castingokra", ahol ráadásul az összes nő tud rólam. Nem fogom magamat ilyen kellemetlen és méltatlan helyzetnek kitenni többet. Erre ő most halálosan megsértődött és szenved a "szerelmi bánattól", amiért én elhagytam őt (! ) és nem szeretem, nem értem meg őt. Természetesen az ő szemében én vagyok a hibás, mert nem vagyok hajlandó ennyit sem megtenni a "szerelmünkért". Amikor pedig én mondom azt, hogy ha igazán szeretne, akkor mindent megtenne azért, hogy találkozzunk és nem csak a saját biztonsági zónájában lenne erre hajlandó, akkor elkezdődik közöttünk a "bezzeg te. " játék és semmire nem jutunk. Ebből nekem elegem lett és megszakítottam vele minden kapcsolatot. Persze hiányzik és gyötör a kétség, hogy mi van ha nekem rossz a hozzáállásom és nincs igazam, talán többet kellett volna tennem, mint amit tettem.