Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan dolgozzam ÍGY ezt valaha fel?
8 "gyönyörű év" után, jegyesként, karácsony másnapján, telefonon kidobtak (én 26 vagyok, ő 23).
Olyan undorral és természetességgel tette mindezt, mintha soha nem jelentettem volna semmit.
Nem akart értem egy percig sem küzdeni, nem érdekli a 8 év, nem tud magyarázatot adni, egyszerűen csak elege van mindenből... Írom ezt úgy, hogy szinte soha sem veszekedtünk, mindenki álompárnak hitt minket, és mi is úgy gondoltuk, hogy életünk párjával vagyunk együtt.
Sajnos félek, hogy van valami a háttérben, mert a családjával is rengeteg gond van, és rengeteg nyomás nehezedik rá az egyetem miatt is, ezért félő, hogy nagyon meg fogja ezt a döntését bánni, és nem mer szembe nézni a valós problémáival. Olyan, mintha összeroppant volna a többi dolog súlya miatt, és ezt most rajtam verné le, pedig én vagyok az egyetlen az életében, aki mindig kiállt mellette, mindig ott volt neki, és mindig felvidította, és tiszta szívéből szereti.
Mindenki ezt mondja körülöttem, a nagyszülei is próbálják észhez téríteni, de semmi és senki sem hat rá.
Mit tehetnék? Ha felhozom a pszichológus témát, vagy hogy beszéljük meg ezt az egészet, és legalább emberi módon válnánk el, ő idegbeteg lesz és hallani sem akar semmiről, mert azt hiszi, hogy én vagyok valamiért a gond.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
15 éves volt, amikor összejöttetek. Első kapcsolat. Most mondom ezt úgy, hogy szintén egy 8 éves kapcsolatom van, első nagy szerelem mindkettőnknek. Talán túl fiatal volt. Mindenesetre, ha ráerőlteted magad, meg pszichológussal dobálózól, magad alatt vágod a fát, most hagyd egy ideig, ha szeret, úgyis megkeres.
25 N
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Én vagyok a férfi, ezt kihagytam.
Sose láttam semmi intő jelet, mindig tényleg tökéletesen megvoltunk, és semmilyen indokkal nem tud szolgálni. Az, hogy ennyi év után dob telefonon, rágalmakkal, magyarázat nélkül, az felfoghatatlan.
Az, hogy első kapcsolat, nem ad okot semmire, volt szünetünk, volt előttem is kapcsolata, ismeri a mai világot, hogy milyen nehéz párt találni magadnak, és milyen ritka, ha valakik ilyen jól meg vannak.
Nem erőltetem magam rá, nem mondtam neki, hogy ne csinálja, nem könyörögtem és nem akarok folytatást. Én méltóságot akarok, tisztességet és azt, hogy majd rájöjjön arra, hogy mi bántja igazán (szülei válása, anyjának új barátja, aki gyűlöli és sakkban tartja, az egyetemi nyomás, az anyjával való kapcsolata és a többi...)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Szia, előrebocsájtom, hogy nagyon sajnálom, és ez egy nehéz időszak, tehát semmit nem bántásból írok, csak mivel én álltam a másik oldalon (tinikori komolyabbá váló, x éves kapcsolat után szakítottam felnőttként), lehet, hogy picit meg tudom neked máshogy világítani a problémát.
Amikor én szakítottam, az már bennem hónapok óta őrlődött, de az exszem szerintem semmit nem vett belőle észre. Meg senki sem. Egyszerűen annyira tökéletes veszekedés nélküli párnak tartottak minket, hogy bennem a saját gondolataim akkora feszültséget keltettek (hogy milyen önző vagyok, hogy véget akarok neki vetni meg társai), hogy mire eljutottam odáig, hogy kimondjam, már egyáltalán nem érdekelt, csak túl akartam lenni rajta. Egyszerűen kimondtam a páromnak, és onnantól kezdve már csak meg akartam szabadulni a helyzettől. Ha ekkor az exszem azzal jött volna, hogy "jaj, ez nem a valós problémád, nekünk együtt kell lennünk vagy emberien elválnunk és menjünk pszichológushoz" valószínűleg helyben letiltottam volna azonnal. Tehát, ezzel azt akarom mondani, hogy az ilyen döntés ennyi idős kapcsolatban nem 2 perc alatt születik meg. És pszichológus sem kell hozzá. A barátod számára ez a tinédzserkori kapcsolat véget ért - bármit is gondol a nagymama (engem annó az exem anyukája hívogatott, hogy olyan nincs, hogy véget ér egy kapcsolat... Hát, sajnáltam) vagy akárki más.
Inkább próbáld meg objektíven értékelni az elmúlt időszakot, hogy mi változhatott meg.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
attól még, hogy tinikorban kezdődött, nem egyenes arányos azzal, hogy véget kell neki vetni.
Ha valakivel éveket együtt vagy, aki kihúz a szarból, mindig ott van veled, gyönyörű éveket töltesz vele el, akkor lenned kell olyan gerincesnek, hogy nem játszod meg magad és nem őrlődsz a gondolataiddal, hanem megmondod a tutit. Vagy legalább emberi módon vetsz neki véget, mert fontos volt neked a másik egykor, és hálás vagy a gyönyörű évekért. De semmiképp nem alázod meg, és vetsz véget neki minden indok nélkül.
Nem most lett ilyen agresszív és görcsös, hanem évek óta ez volt, és eleve én mentettem ki belőle.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Figyelj, barátom! Nem akarlak bántani, mert így is kaptál most eleget az élettől. De hadd mondjam el, hogy qrvára nem jó látod ezt az egészet.
Először is pasi vagy. A pasik hajlamosak elhinni, hogy minden rendben. Hogy a döglött ló alszik. De férfiaggyal, logika mentén ne akard megérteni a nő döntését, ami érzések, megérzések alapján születik.
Már annak intő jelnek kellett volna lenni, hogy soha nem veszekedtetek. Ilyenkor tuti, hogy valamelyik résztvevő fél állást foglalni. Olyan nincs, hogy két ember 8 évig mindig mindenben ugyanazt akarja. A jó kapcsolatot nem az jelzi, hogy soha egy hangos szó sem esik, hanem az, hogy mindkét fél érvényesíteni tudja a maga érdekeit. Ahogy én látom, te szépen elnyomtad őt.
Az meg, hogy hogyan szakít, hadd legyen az ő saját joga. Ha így látta jónak, valószínűleg megvolt rá az oka.
Ha valakit elhagynak, annak elsősorban önmagában kell a hibát keresni, mert valamilyen szinten ő volt kevés a partnerének. Ő nem tudta fenntartani a másik fél szerelmét, ő nem tudott megadni neki mindent, ami egy jó kapcsolatban szükséges. A te esetedben te nem tudtad megadni neki azt, hogy NŐNEK érezze magát melletted.
Ilyenkor csak egyet tehetsz. Önvizsgálatot tartasz, és odafigyelsz, hogy a legközelebbi kapcsolatodban ne kövesd el ugyanezt a hibát. Nyugi, lesz még ezer más módja annak, hogy elbäszd a renomét. :-))
Sokat kell tanulni ahhoz, hogy igazán jó partner véljék belőled, és tanulni sajnos csak a kudarcokból lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!