Szerintetek jól döntöttem? Majdnem 4évig voltam együtt egy anyucipici fia karakterű emberrel, szakítás lassan egy éve volt, de még mindig gondolok rá.

Egyszerűen belefáradtam.anya volt az első helyen mindig.nyaralni csak az ő családjával volt hajlandó,kettesben sose.nem igazán mentünk sehova ketten,ha mégis akkor hazaérve az volt az első,hogy beszámolót tartottunk anyukának.csak hétvégén voltam ott,de akkor is sokszor átment anyukához,mert csak ő tudja bekenni a hátát,csak ő tud cseppenteni pl a szemébe.engem sose kért meg rá.majdnem 4év után elhatároztuk kezdünk vmit,anyuka nézte meg elsőnek a házat,természetesen felajánlotta költözzek oda vagy az udvar másik felébe építkezzünk,de ezt a gondolatot elvetettük nagynehezen,vagyis inkább én nem mentem bele,de hírtelen talált eladó házat tőlük egy utcára,ő rögtön megnézte,nekem meg annyit mondott a párom,erre az idôre gyere ha érdekel.mentem,anya mondta nem jó,nem tetszik.körbe se néztünk,irány haza.volt páromnak előttem is hosszabb kapcsolata volt a nő többet akart,hát repült.azóta férjhez ment2gyereke van.az ilyen emberekből vhogy ki lehet 'nevelni' ezt az anya a legfontosabb dolgot,vagy egyáltalán ne bánjam,hogy így alakult és meg se próbáljam vele újra?néha beszélgetünk,de általános dolgokról,engem nagyon összezavart ez így.