A párom megütött, ezért szákitottam vele, és most nagyon egyedül érzem magam, főleg hogy jön a karácsony. Mit tegyek?

Jól tetted, hogy otthagytad! :) Sajnálom, ami történt.

Foglald le magad, ott a család, rokonok, haverok, barátnők, élj a hobbijaidnak, munkádnak, fogj bele új dolgokba..stb.

De először is zárd le a múltat, hogy ne kísértsen!

Döntést hoztál. Következménye van.

Ha együtt maradtál volna vele, akkor is következménye lett volna (nem azt mondom, hogy nem lett volna).

De a felnőttek világában ez van. Felelősség és következmény.

Igyekezz olyan döntést hozni most, ami szolgálja a jövőben kijelölt célodat.

És... nézz jó filmeket . Van interneten public chat. GyK, ahol más magányos emberek. :D

beszélgess velük.

Játszál multiplayer game-eket, ahol beszélgetnek is. Cs 1.6 ilyesmik

Szia!

Gratulálok a szakításhoz, megtaláltad az egyetlen utat hogy jól jöjj ki a helyzetedből. A karácsonyt szerintem töltsd olvasással, kezdj el egy új sorozatot nézni, vagy ha más nem marad, ott a főzés-mosás-takarítás! :) Én is ezt csinálom, férfiként, én is nemrég szakítottam, ráadásul a családom szintén nincs képben. Nekem valószínűleg lesz olyan barátom, aki a 25-26-át már nem a családjával tölti, szóval bepróbálkozom majd, hátha valamelyik találkozik velem, ez jó ötlet lenne szerintem neked is. Kitartást a holnaphoz!

22/F

Én részben a másik oldalt képviselem.

Egyszer bántott, elborult az agya.

Megrángatott anno a Cora parkolóban, eléggé kibuktam.

Ez már vagy 10 éve volt, fiatalok voltunk.

Soha többé nem fordult elő, ő is megbánta.

Régebben a veszekedéseknél előkerült, majd később sosem esett szó róla.

Nem akart ő bántani, van az úgy, hogy az ember bekattan kissé és nem önmaga, hanem a helyzet valami olyat hoz ki belőle, amit tiszta fejjel nem tenne meg és őt is bántja, hogy megtette.

Ahogy én is ilyen vagyok.

Kapcsolatunk kezdetén többször hozott nekem rózsát, egyik-másikat kiszárítottam és éveken át őriztem. Majd egy veszekedésnél fogtam mindet és porrá zúztam. Ő sírt.

Később nem tudtam elszámolni a lelkiismeretemmel, most is mindjárt elbőgöm magam, annyira bánt.

Neki meghalt az édesanyja, egyetlen aranyláncot őriz tőle. Nekem adta, mert én voltam a legfontosabb az életében.

Egy veszekedésnél kitéptem a nyakamból, a mai napig nincs megcsináltatva, és sosem bocsátom meg magamnak.

Eljegyzett 9 hónap után, 11 évvel ezelőtt.

Szintén veszekedtünk, és a gyűrűt dobozostól kidobtam az ablakon. A kutya elvitte játszani és szanaszét rágta a gyönyörű bársony dobozát.

Örökké emlékeztünk rá, miért történt.

Fiatalon sokat veszekedtünk, és hirtelen haragúak voltunk.

Ez nem jelenti azt, hogy nem szerettük egymást, csak ilyen volt a természetünk.

Pedig intelligens, tanult emberek vagyunk, de az ideget egyikünk sem tudja kezelni.

Vagyis nem tudtuk, mert sokat komolyodtunk.

12 csodálatos, gyönyörű, álomszép évet töltöttünk együtt.

Már sírok is...

Nem volt nála kedvesebb, segítőkészebb, családcentrikusabb férfi a világon.

A csillagokat is lehozta az égről.

Egy álom volt vele.

Voltak nehézségeink, főleg anyagiak, vagy egészségügyiek.

Együtt viszont mindent megoldottunk, bármilyen akadályt elhárítottunk, mert a szerelmünk mindent legyőzött 12 éven át.

A fenti veszekedések után néhány órával sírva kértünk bocsánatot.

De mindez a múlt, mert az utóbbi években minden a helyére került, vettünk egy házat, jövőre kisebb bővítést terveztünk, házasságot, és végre kisbabát.

12 év után...

Annyira tökéletes volt minden, hogy a közös ismerőseink álompárnak hívtak minket. A nulláról küzdüttük fel magunkat, sehonnan semmi segítséget nem kaptunk, egy fillért se a szülőktől, és lakáshitellel ugyan, de lett egy kis házunk. majd évek múlva kocsink. és végre jöhetett volna a baba.

Beleőrülök ezt itt leírni.

Most hagyott el, 12 év után, beleszeretett egy kolléganőjébe. Soha az életben nem csalt meg, hiszek neki, most is vívódott sokáig, hogy mit tegyen, végül az új szerelmet választotta. Megszakad a szívem.

Csak azt akartam ezzel leírni, hogy ha egyszeri alkalom volt, nem kell belőle messzemenő következtetéseket levonni. Ha ő nem ilyen, lehet már 100x megbánta és nem tenné meg újra. Sajnos egy nagyon stresszes, embertelen világban élünk, ahol az emberek napi szinten látnak agressziót, gyilkosságot, egyszerűen nem figyelünk egymásra. Felborítjuk az idegeneket az utcán, a boltban.

Ha egyszeri eset volt, és egyébként szereted és minden más rendben volt, akkor tudni kell megbocsátani.

Nagyon-nagyon fontos, és erről nem írtál: ő megbánta-e? Bocsánatot kért többször is, és próbálja jóvátenni? Vagy elfogadta a szakítást, nem is keres azóta? Nagyon nem mindegy.

Mennyire szeretted őt? Mennyire komolyan terveztétek a közös jövőt? Mióta voltatok egyáltalán együtt?

Ne a karácsony miatt akard viosszafogadni, hanem tudnod kell, ha ismered őt, hogy ő egy ilyen agresszív személyiség, vagy vletlenül egyszer megtörtént és megbánta?

Sokszor teszünk olyan dolgokat, amiket legszívesebben visszacsinálnánk, de az élet nem ad rá lehetőséget.

Ezeket tisztázd magadban.

Ne a karácsony miatt, mert azt túléled. 2-3 nap és vége.

Emiatt ne hagyd elveszni, ha esetleg Ő az igazi.

Én nem tudom feldolgozni.

12 gyönyörű év után, életreszóló tervekkel... mi együtt akartunk megöregedni.

Bárcsak annyi történt volna, hogy idegből megüt, majd bocsánatot kér... de itt lenne velem és átölelhetném.

A világon semmit sem szeretnék jobban.