Miért nem tudom elfelejteni a szemétségei ellenére, miért csak a szép dolgokra emlékszem?

Már több hónapja szakítottunk a volt pasimmal, de még most is szinte mindig rá gondolok. Jelenleg úgy érzem, nem tudnék még egyszer valakit annyira szeretni és a kapcsolatért annyit küzdeni, mint akkor. De túl sok energiámat őrölte fel a vele való csatározás, az állandó féltékenykedése, szinte mindentől eltiltott, ami egy normális élethez tartozik. Emiatt nem vagyunk már együtt, nem bírtam. Viszont mégis hiányzik az ölelése, a gondoskodása, mert azt nagyon tudott. Félek írni neki, hogy próbáljuk meg újra, inkább azt várom, hogy ő jelentkezzen, másként látja a dolgokat, kész a változtatásra. Csak így lenne értelme.

Szerintem magam sem tudom eldönteni, hogy õ hiányzik, vagy egy igazi társ.

Vélemény?

Köszi.