Szakítás után miért olyan gyakori, hogy az egyik fél "vissza akarja szerezni" a volt partnert?

Velem is szakítottak már életem során, nyilván én is voltam emiatt szomorú, sírtam és depresszióztam sokat, reménykedtem, hogy idővel mégis meggondolja magát, kívántam azt millió éjszakán keresztül, hogy bárcsak ne történt volna ez így, ahogy, de a tettek mezejére sosem léptem, soha nem mondogattam a volt párnak, hogy azért próbáljuk meg megint, ígérem megváltozom, nem kopogtattam az ajtaján minden másnap, hogy de na, légyszi, sajnáljon már meg.

Itt gyakorin meg olyan sok kérdést-választ látok, ami arról szól, hogy x hosszúságú kapcsolatban az egyik félnél betelt a pohár/kiszeretett a másikból/akármi okból szakítottak, és a másik meg kéri a tippeket, hogy de mégis, hogy csinálhatná vissza. Minek? Miért? Ha mondjuk együtt voltak 6 évig, és véget ért, akkor mit tud csinálni szakítás után 2 héttel, amitől az elmúlt 6 év összes rossz tapasztalata semmissé válik a szakító félben? Ha már úgy döntött, hogy ebből nem kér, akkor miért erőltetné rá magát a másik?

Nyilván vannak olyan esetek, ahol mindketten nyitottak az újrakezdésre, de az észrevételeim szerint nem azzal kezdődik, hogy "szakított a párom, mert már nem szerelmes, hogyan szerezhetném vissza".

Mégis, miért ez az első gondolata az emberek igen nagy százalékának, hogy ahelyett, hogy méltósággal elfogadná az állítólag szeretett ember döntését, ráerőszakolja a saját önző ragaszkodását, és csak még mélyebbre ássa magát a másik szemében, megölve az esetlegesen fennmaradó kis szikrácskát, ami nyitva tarthatná az ajtót az újrakezdéshez. Mégis, miért? Annyira nem értem, magyarázza el nekem valaki, légyszi.

Köszönöm!