Exbarátnōs sztori, Ti mit és hogyan tennétek a helyemben?

Természetesen túl vagyok azon, hogy kikérjem rokonok/barátok/ismerōsök véleményét, most szeretném tudni tōlem független emberek hogyan látják a dolgot.

A történet a következō: januárban kezdtünk járni egymással,

nagyon hamar egymásba szerettünk, úgy éreztem és érzem most is, hogy megtaláltam azt a Nōt, akire eddig vártam... Persze közben elõjöttek azok a hibái amik a szakításunkhoz vezettek, tudom, én sem vagyok tökéletes, mint ahogy senki sem az. Nem sok idō kellett ahhoz, hogy kiderüljön, ō irányító típus, nehezen tudta elviselni ha valami nem úgy történt, ahogy szerette volna, ebbōl aztán sok veszekedésünk volt, én a kompromisszum híve vagyok. Egy példa: márciusban el kellett kezdenie egy iskolát, szerette volna ha mindig elé tudtam volna menni akkorra mikor végez, ez este 7 órát jelent, de ez lehetetlen kérés volt, hiszen olyan helyen dolgoztam akkor, ahol sokszor kellett túlórázni, nos õ ezeket nem tolerálta, folyton megkaptam , hogy nem is a munkahelyemen vagyok hanem épp megcsalom. Ez a másik, az örökös alaptan féltékenykedés, ráadásul a munkahelyemen is csak pár nõ dolgozott, velük meg csak akkor találkoztam amikor valami miatt az irodába kellett mennem, én raktáros voltam, csupa férfi kollégával.

Gyūltek bennem ezek a dolgok, a sok vita, a féltékenykedés, az, hogy képtelen volt nagyon sokszor arra, hogy megbeszéljük a dolgainkat, egyszerūbb volt ott hagyni és haza menni, ezt jó pár alkalommal eljátszotta. Májusban aztán robbant a bomba, nem bírtam tovább, bevallom, egy kis baráti italozás után közöltem vele, hogy vége! Nagyon kiakadt, mert azok ellenére amiket leírtam, nagyon szerettük egymást, hisz azért volt sok szép is abban a négy hónapban.

Mint ahogy, sok mást sem, ezt sem tudtuk normálisan megbeszélni, a lezárás a részérōl úgy történt, hogy letiltott mindenhol, fb, viber.

Eltelt pár hét, megkeresett, mi van velem, hogy vagyok stb.

Beszélgettünk, érdekes módon jobbakat, tartalmasabbakat beszélgettünk mint mikor jártunk, csakhogy képesek voltunk így is összeveszni, forgatókönyv ugyanaz: letiltás, két hét után megkeresés, ez ment egész nyáron, képtelenek vagyunk elszakadni egymástól.

Én nagyon szeretem még mindig, most épp abban a fázisban vagyunk, hogy beszélgetünk, szóba jött az is, hogy folytatjuk, én úgy veszem észre, hogy finomodtak azok a dolgai, amiket nem szerettem. Jó lenne ismét járni vele, lehet engem hülyének nézni, de nekem csak ō kell.

Szerintetek hogyan próbálkozzak? Egyúttal kíváncsi vagyok arra is, hogy szerintetek érdemes e?

Bocsánat, hogy nagyon hosszú lett. Elōre is köszönöm a válaszokat és azt is ha elolvastad!