Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Mikor lesz ez végre jobb?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mikor lesz ez végre jobb?

Figyelt kérdés

3 hónapja ért véget egy 5 éves, teljesen értelmetlen kapcsolatom. Távkapcsolatban voltunk, kb havonta egyszer találkoztunk 4-5 napra, a srác nem dolgozott 30 éves létére, az anyja tartotta el, és 24-ből 14 órát minimum minden egyes nap a számítógép előtt töltött. Elég hülye voltam, hogy ennyi ideig húztam ezt az egészet, de nagyon szerettem, és képtelen voltam kiadni az útját. 3 hónapja sem szakítottunk tulajdonképpen, hanem ultimátumot adtam neki, hogy vagy változtat az életén, és kezdünk valamit magunkkal, vagy ne húzzuk egymás idejét. Persze nem történt semmi változás, semmi törekvés, így nem is beszéltünk azóta. Van új barátom, aki teljesen más ember..figyelmes, odaadó, jó munkája van, megvan a kémiai is, minden rendben lenne...Ha nem törne fel időről időre újra az exem rettenetes hiánya. Nincs semmilyen észérv, amivel magyarázható lenne, amit iránta érzek, hiszen tulajdonképpen egy jó tulajdonságot sem tudnék mondani róla. Maximum annyi, hogy soha nem hülyített és hitegetett, mindig őszinte volt velem. Mikor fogok végre túllépni rajta? hiszen tudom az agyammal, hogy ennek semmi értelme nem volt, és biztosra veszem, hogy nem lett volna közös jövőnk, ha csak nem történik valami csoda. Nem is hiszem, hogy szeretem, hiszen semmi szeretni való nincs benne, ez csak inkább valami rettenetes ragaszkodás...Zavar, hogy még mindig küzdenem kell azzal, hogy ne keressem...

2016. szept. 2. 08:10

1/6 anonim

válasza:

Saját tapasztalatom szerint. 2014.januárjában ért véget egy 4 és fél èves kapcsolatom. Ő dobott ki, nem is az hogy kidobott hanem köddé vált, eltűnt, csak úgy kisétált az életemből. Azóta férjhez mentem, született egy csodálatos gyermekem, boldog anya vagyok, de nem boldog feleség. 2016 szeptember van és néha még most is kísért. Hiszek abban hogy az idő gyógyít. Az én kapcsolatom vele teljesen megszakadt, sose találkozunk és sose látom sehol, nemhogy még beszéljek is vele, így talán könnyebb mint a te esetetben. Pedig a mi kapcsolatunk sem volt jó, önimádó, önző, pénzéhes, de valamiért mégis imádtam. Nincs konkrét idő mire elmúlik, nekem azért nehéz/volt nehéz mert ki nem mondott dolgok maradtak bennem és a kérdés hogy miért. Talán ha megbeszéléssel zártuk volna le akkor más lett volna. Kitartás, hosszú lehet meg a vége, de tudod az idő.. :)

2016. szept. 2. 08:22

Hasznos számodra ez a válasz?

2/6 anonim

válasza:

Egyetértek az első válaszolóval,az idő majd segíteni fog. Amit most érzel,az azért van,mert talán kis időt kellett volna hagyni magadnak, míg gyógyul a szíved és a lelked. Hamar beleugrottál egy új kapcsolatba.Örülj neki tényleg, hogy van valaki,akivel jól érzed magad.Ennyi elég, majd alakul a kapcsolatotok :)

A múltat hagyd!

2016. szept. 2. 08:29

Hasznos számodra ez a válasz?

3/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszaitokat! Első, gratulálok!:) Egyébként szerelemből házasodtál, illetve szereted a mostani párod? Elhiszem, hogy kísért, hiszen rövid idő telt el azóta.A babát terveztétek ilyen hamar, vagy csak így alakult?

Igen, tényleg hamar beleugrottam egy új kapcsolatba, ez egy tudatos döntés volt részemről, úgy éreztem, annyira megviselne- nem is az egyedüllét, hanem az ő hiánya-, hogy belebolondulnék, ha valaki nem lenne mellettem, kicsit elvonva a figyelmem a múltról.

2016. szept. 2. 09:19

4/6 A kérdező kommentje:

Egyébként ő sem keres, egyáltalán nem beszélünk, és elég kevés esélye van, hogy véletlenül összefussunk, mivel 200 km-re lakunk egymástól. De néha nagyon erősen bennem van a késztetés, hogy ráírjak, de tudom, hogy rossz döntés lenne.Valószínűleg ő minden további nélkül folytatná velem, hiszen kényelmes volt neki a helyzet, szinte csak én jártam hozzá, és nem volt semmi kötelezettsége, sokszor kijelentette, hogy nem tudja elképzelni, hogy összeköltözzünk, mert neki szüksége van a szabad térre..

2016. szept. 2. 09:23

5/6 anonim

válasza:

Első vagyok.

2014 áprilisában jöttünk össze a férjemmel, 2015 elején házasodtunk össze. A volt barátom után meggajdultam, tudom nem szép de én sem akartam egyedül maradni, kíméletesen mondva "kerestem" aki kárpótol, mindig kellett valaki mellém. Alvásból üvöltve ébredtem, egész nap sírtam, szó szerint olyan voltam mint egy depressziós zombi, azt hittem belehalok a fájdalomba, még a nevét is fájt kimondanom. De mikor találkoztam a férjemmel, ez megváltozott. Jó a humora, sokat jártunk szórakozni, és igen, becsúszott a baba, pedig 2 orvos is azt diagnosztizálta hogy nem lehet gyerekem. Nem volt kérdés hogy megtartjuk e. Viszont apuka elég laza azóta is, szórakozni jár, nem tölt elég minőségi időt a kicsivel és mi is eltávolodtunk. Nem kerek a házasságunk. :( Lehet azért gondolok még mindig sokat az exre.

Szerintem is hagyd a múltat, elhiszem hogy nehéz, viszont ahogy írtad neki mindegy hogy együtt vagy külön, viszont ennyi idő után jó lett volna ha egy szinttel feljebb emeltétek volna a kapcsolatotokat, gyűrű vagy összeköltözés vagy valami. Nem tartott sehova a kapcsolatotok. Fura dolog ez, fogalma sincs az embernek miért ragaszkodik a rosszhoz, vagy a monoton dolgokhoz. Az jó hogy 200 km a távolság köztetek, kicsi az esélye hogy összefussatok valahol. Viszont 5 év az 5 év, remélem nem fog addig tartani a feldolgozása mint nekem, próbálj ne visszafelé tekinteni hanem csakis előre, ha pedig nem a mostani párod az igazi, akkor is csak előre nézz!! :)

2016. szept. 2. 12:20

Hasznos számodra ez a válasz?

6/6 A kérdező kommentje:

Sajnálom, hogy nem az igazi a kapcsolatotok:( Nem próbáltál beszélni vele erről? Nyilván ha többet foglalkozna veletek, akkor kevésbé lenne rád hatással a múlt.

Igen , igazad van...Eddig is nagy volt a kísértés, de ha 3 hónapig kibírtam,hogy ne keressem, talán már ezután is ki fogom, remélem egyre könnyebb lesz..csak néha vannak mélypontjaim, de próbálok erős maradni. Ráadásul az a durva, hogy elég dekoratív vagyok, + nem vagyok egy hárpia, jó a természetem, mindenkivel viszonylag könnyen megtalálom a közös hangot, elég sokan próbálkoznak, elég jó pasik is...és csak az exemet keresem mindenkiben, annak ellenére, h gyakorlatilag egy életképtelen senki-___- majdcsak egyszer vég lesz ennek is, remélem...

2016. szept. 2. 20:58

Kapcsolódó kérdések:

Mit csinaljak hogy vegre jobb kedvem legyen?

A Pedagógusok Szakszervezetének vezetője az szoci szimpatizáns? Annyira nem akar kerekasztalhoz ülni, ez olyan snassz viselkedés. Miért nem mutatja meg, hogy ő...

Az ikertestvérem mindenben jobb nálam. Most végre győzhetnék. Megtegyem, vagy ne? (több lent)

Szerintetek nem jobb azoknak a pasiknak, akiknek egyetlen párkapcsolati céljuk egy olyan nő keresése, aki szétteszi a lábait végre?

Nem bírom ezt már, hogy lehetne jobb a helyzet, hogy végre boldog legyek?

Hogyan lehetek jobb nő? Hogy tudnám növelni az értékemet? Mit lehet tenni, hogy végre egyenrangú felnőttként kezeljenek?

Felnőtt párkapcsolatok főkategória kérdései »

Felnőtt párkapcsolatok - Szakítás kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!