Kérjek tőle bocsánatot, vagy nem hibáztam?

Szakítottál vele, így elkerülhetetlenül sérül.

Én max annyit írnék neki, hogy nem akartam megbántani, további sok sikert az életben.

Tipikus egoista p.csa módjára viselkedsz.

Szakítottál, de azt azért elvárnád, hogy ha csettintesz, akkor ő azonnal a farkát csóválva rohanjon hozzád, hogy te jobban érezd magad - hogy ő hogyan érez, az meg le van sz.arva. Gondolom az fel se merült benned, hogy neki vajon milyen érzés lenne találkozni veled nem sokkal a szakítás után.

És persze ha nem ugrik azonnal a csettintésedre, akkor meg még neked áll feljebb, és megy a hisztéria meg örjöngés, és a másik habzó szájú gusztustalan szidalmazása.

Elég könnyen mondod "bent van 20 perc alatt vonattal". Nos akkor elkell készülnie elkell mennie a vonatallomasra megvárni a menetrend szerinti vonatot, odaérni es még tömegkezlekedéssel elmenni hozzád így meg mar lehet hogy maris akár több mint 1 óra.

Miért nem szóltál neki korábban? Lehet a barátjávat se akarta csak úgy hirtelen faképnél hagyni ami jogos. Az nem úgy müködik hogy valakit te csak úgy ugráltatsz és még lehetősége sincs választásra hogy igent vagy nemet mondjon mert akkor már kifogsz bukni.

2 hete azakitottak semmi kötelezettsege nincs feléd, ha a barataod suttyó kocsmában ülő jussál szépen túl rajta, és ne nyavalyogj. Arra meg nem gondoltal direkt hallgatott és egyáltalán nem volt kedve tüzijatekra mennie aznap?

Hibáztál, nem is kicsit.

Ha egyszer odáig jutottál, hogy szakítasz, akkor tartsd is magad hozzá. Az előző kérdéseidből is sütött, hogy tulajdonképpen ezt a szakítást inkább figyelemfelkeltésnek akartad használni, őt ezáltal változásra bírni, amolyan ultimátumként, ami nem elég, hogy egy gusztustalan játszmázós húzás, egy óriási szarvashiba is.

Jó okod volt szakítani, hiszen nem akarta magát igazán elkötelezni melletted, persze etetett szép szövegekkel, mondogatta, amit hallani akartál, de tenni nem tett semmit, így pedig egyértelmű a felállás. Beszélni, ígérni, tervezni bárki tud, sosem kell elhinni az olyan szavakat, amiket nem követik tettek, ezt már leírták előttem, és ez bizony örök igazság. Tettek nélkül ezek csak üres szavak..

Ne írogass neki, ne hívd át, ne szervezz közös programot - LÉNYEGTELEN, hogy hiányzik. Nyilván hiányzik, ez teljesen természetes folyamat.. DE! Szakítottál, szóval most szorítsd össze szépen a fogaid, amikor a hiányát érzed, de ne lépj semmit, ne keresd egyáltalán, hiszen azzal, amit most művelsz, csak feleslegesen megnehezíted mindkettőtöknek a továbblépést.

Értem én, hogy fáj az egódnak, hogy nem ugrik, nem teper, nem bizonyít (csak ilyen semmitmondó baromságokkal, hogy csokit hagy az ágyadon, ugyan már, ez nem kompenzál semmiért), de semmi jogod hibáztatni, amiért nem úgy cselekszik, mint amiben reménykedtél. Már alapból a reménykedésed teljesen értelmetlen volt, feleslegesen húzod ezt addig, amíg még csúnyább vége nem lesz.