Szakítottál már úgy, hogy még szeretted?

Igen. 3 éve. Időnként még gondolok rá, főleg az ilyen kérdéseknél, de már messze tart az életem tőle.

Elég önpusztító életmódja volt ami egy idő után már ellenem is irányult. Én pedig nem bírtam tovább nézni hogy az akibe teljes szívemből szerelmes vagyok tönkreteszi magát, hogy neki a világ összes szeretete se lenne elég ahhoz hogy meggyőzze arról hogy ő lehet egy értékes, normális és boldog ember.

Igen. 2,5 éve. Rengeteg apró probléma volt, amiket számtalanszor leültünk megbeszélni, én próbáltam változtatni magamon úgy hogy neki jó legyen, de ő nem, emellett gyógyszerfüggő is lett és sose tudta magát elfoglalni délutánként, inkább beállt valamitől ahelyett, hogy átjött volna hozzám (5 percre lakunk egymástól). Egyszer meguntam és mondtam neki, hogy mehet isten hírével, s így utólag azt kell hogy mondjam, hogy a lehető legjobb döntés volt amit az életemben hoztam.

Túl vagyok e rajta? Nem, talán még mindig szeretem, bár mással vagyok. Van idő, hogy sűrűn eszembe jut, hogy vajon mi lehet vele, van, hogy hónapokig nem gondolok rá, változó, de túl nem vagyok rajta. Jah, és mellesleg én vagyok a szemét (?), mondanom se kell, bár a szüleivel és pár rokonával még mindig tartom a kapcsolatot.