Hogyan szeressem újra a barátomat?

Az első igazi szerelmemmel a nyár elején szakítottam meg egy 3,5 éves kapcsolatot. Vele vesztettem el a szüzességemet, rengeteg szép emlék fűz hozzá, nagyon aranyos srác, jóképű, magas, izmos, de mellette nagyon okos is, rengeteg időt fordít sportra, ami zavart is picit, ha tudtunk volna beszélgetni a tanulás mellett egy keveset akkor ő futott, vagy konditeremben volt. És csak késő este volt elérhető de akkor is tanult inkább, ritkán írt vissza. Szegénynek nehéz élete van, édesapja meghalt tavaly mikor az érettségire készült, és ő talált rá holtan, ő erős volt, leérettségizett és felvették az egyetemre. Féltékeny voltam, mert mindig szemet vetettek rá a lányok. Nagyon jó volt vele és nagyon szerelmes voltam belé, de az utóbbi 1 évben igen eltávolodtunk, úgyéreztem külön életet élünk, és részemről kialudt a szerelem. Erről nem ő tehet, hanem a távolság. Ő elment tovább tanulni, mérnöknek és elég ritkán találkoztunk és beszélgettünk, mert sokat kellett tanulnia. nagyon hiányzott, sokat sirtam miatta. de egy idő után megszoktam, hogy nincs itt, kb 9 hónap után és nem is furcsáltam, jól esett a magány. Aztán láttam barátnőimet, hogy ők milyen boldogok, meg velük van a barátjuk. És akkor nagyon elgondolkodtam. Mikor nyárra hazajött hozzám ő nagyon boldog volt, virágot hozott és ajándékokat, átölelt és mondta hogy nagyon hiányoztam neki, de számomra olyan volt mint egy idegen, taszított engem ha hozzám ért, nem akartam megcsókolni se. Majd ő is észre vette rajtam hogy furcsa vagyok, és kérdezgette mi a baj, és pár nap mulva elmondtam neki hogy már nem úgy szeretem, szakítottam vele, mert élni akartam, és újra szerelmes lenni. Nagyon sokkoltam őt ezzel, összetörtem a szívét, még sírt is, rossz volt látni ahogy egy erős ember így összetör. De én be akartam fejezni vele, majd gondolkodási időt kértem, hogy lássam milyen nélküle. Ő nagyon maga alatt volt addig, de engem nem viselt meg annyira, és nem is hiányzott, ő utána minden nap felhivott, és kaptam tőle aranyos meglepetéseket is, amik a lélekhez szólnak. egy nagyon szép ajándékot készített nekem, amivel 1 hétig dolgozott amig én gondolkodtam, meg levelet is írt, amilyet soha senkitől se kapnék. Meg akarta próbálni rendbehozni, 3 hétig kitartóan küzdött értem, tervezgetett. Én továbbra se akartam őt végleg eldobni, én is összevoltam zavarva, néha adtam neki egy kis reményt, egyszer szexeltem is vele amikor találkoztunk, amivel nagyon összezavartam, majd megint kértem gondolkodási időt, és megnyugtattam, hogy most elég jól állnak a dolgok, mert féltem hogy hiba lenne ha elengedném, hiszen tényleg rendes srác és nagyon szeret, mindent megtenne értem, és ha eldobnám akkor lehet hogy már nem akarna késöbb visszajönni hozzám, vagy lefoglalnák őt előlem. Majd láttam rajta hogy már egyszer nem volt annyira kikészülve, megnyugodott és ő jött oda hozzám, hogy ez így tényleg nem lesz jó, legyen vége, mert ugyérzi hogy csak játszok vele, hogy aztmondom neki hogy rendbe akarom hozni, ő probálkozik fut utánam de én még se ugy viselkedek, és hogy ez így nem jó, ő belefáradt, legyen vége. De utána ugyéreztem hogy meg akarom probálni vele rendbehozni és felhivtam, hogy találkozzunk, mert én nem szeretném eldobni, hozzuk rendbe, és nem akarok többet játszani vele, végül bele ment és találkoztunk. Nagyon örüt nekem, és a megpróbálás mellett döntöttünk, ő nagyon oda van még értem még így 6 héttel a szakítás után és én vagyok a mindene. De látom rajta hogy most is sokat szenved miattam, mégha nem is mutatja ki. Ő mindig mondja, hogy szeret de én nem mondom neki, mert nem akarom becsapni, ez elég kellemetlen. Tudom hogy mennyi áldozatot hozott miattam, kihagyta a gólyatábort, a bulikat az egyetemen, és a barátai helyett is engem választott mindig, hogy ne legyek féltékeny rá, azt mondta hogy a sok pillanatnyi jó dolgot beáldozta egy sokkal jobb dologra, amit többet jelentett neki. Csak én maradtam neki, és bánt hogy így elrontottam a nyarát, amire 1 évet várt. magába zuhant, nem nagyon mozdul ki, össze van törve. Remélem nem bántja őt hogy most nélküle járok szórakozni inkább, meg elmentem nyaralni a barátnőimmel, mert velük is kell lennem, nem akarok ugy megöregedni hogy nem éltem, néha ugyéreztem kimaradtam dolgokból. Ő az aki bármit megtenne értem, és el is engedne ha nem De őt nagyon sajnálom, nem akartam összetörni, de nem tudom hogy mit akarok, ő elengedne már, ha nem vele szeretnék boldog lenni. De nem tudom hogy megbánnám-e ezért én rendbe akarom hozni, Szeretnék ujra szerelmes lenni belé, mint régen. Mit javasoltok?

18/ L