Nagyon nem viselem jól a szakítást, mit tudnék csinálni? Férfi létemre kiugranék az ablakon már ott tartok.

Most azért k**va sz@r, mert rá alapoztál. Nélküle, önállóan kell boldognak lenni az életben! A saját boldogságod most ezért veszett el, mert tőle vártad, ám saját gondolkodásodtól tudod elérni azt, hogy teljes, magabiztos, boldog ember legyél.

Most mélyponton vagy, megzuhantál ez teljesen normális és érthető és nagyon rossz érzés én ezt tudom, de ez által leszel erősebb! Több leszel általa és ez a keserűség most a te fejlődésedet szolgálja.

Kicsit hagyd eluralkodni a szomorúságot, de aztán kelj fel a földről és menj tovább. Az a művészet hogyan állsz fel a padlóról! Bírni kell a pofont és talpon kell maradni!

Ez természetes reakció. Én is hasonló képpen éreztem mint te, csak én még az ablakig se jutottam el.. Reggelente olyan remegést éreztem a lábamba, hogy alig birtam felkelni. Gyomorgörcs, reszketés, émelygés, és még sorolhatnám. Nálam ez az állapot kb 3-4 hónapig tartott, most kezdek lassan megbékélni a gondolattal hogy valóban nem vagyunk már együtt a bnőmmel. (Ez idő alatt majdnem minen nap, elalvás előtt sirtam egyet férfi létemre.) Az is rátesz egy lapáttal, hogy közel egy éve volt az első randink, amihez csodás emlékek fűznek.

Mi volt az fő oka a szakításnak? Ne fuss utána! Elősször magadat rakd ,,rendbe". Ha valóban ő kell neked, akkor megpróbálhatod visszahódítani, de csak tudatosan.

Ha nem, ahogy az előttem lévők fogalmaztak: millio nő van még a világon!

Sok sikert!

28/f