Szakított velem a barátom. De szeretjük egymást. Győzzem meg hogy folytassuk vagy hagyjam annyiban az egészet? Mennyi az esélye, hogy később újra összejövünk?

Nagyon szerelmesek vagyunk még mindig és a szakítás napján (tegnap) kínlódtunk, ölelkeztünk és sírtunk egymás karjaiban, de meghoztuk ezt a döntést. Előbb én akartam, mert valamivel nagyon megbántott, de utólag ő, és bár közös megegyezés, végül ő mondta, hogy ez legyen. Több oka van, egyrészt sokat veszekedtünk, olyanok vagyunk mint tűz és víz. A családjával, főleg az anyjával nem jöttem ki jól és a kommunikációs csatornánk nem volt a megfelelő, így ha megakartam vele beszélni valamit de nem tudtam, akkor ráhordtam mindent és szitkoztam mert felgyülemlett bennem... nos legutóbb a családját a sárga földig lehordtam, ami elfajult eléggé és ebből lett a szakítás. Azt mondta szeret és a szíve azt mondja maradjunk együtt, de az esze azt hogy nem, mert ha így maradunk, semmi nem változik és a sok bántásom miatt lelkileg nem tud már úgy viszonyulni hozzám, hiába kíván és szeret, emiatt nekem is csak rosszabb lenne. De én nem tudom elviselni, hogy így legyen vége és minden pillanatban az jár az eszemben, hogy meggyőzzem, adjunk még egy esélyt magunknak (bár tudom megérdemlem mindezt, mert megbántottam számtalanszor). Ráadásul rajta is láttam, hogy nagyon nehéz elválnia tőlem..

Szerintetek hagyjam hogy foglalkozzon magával és esetleg lehet később esély az újrakezdésre mert hiányzom majd neki? Vagy beszéljek vele?

Augusztusban lennénk 2 éve együtt.