Szakításkor vagy inkább utána azért mindenkinek leesik, hogy valószínűleg ő is elrontott dolgokat a kapcsolatban? Miket hibáztatok?

Igen. Reménykedtem benne, hogy megváltozik, próbáltam hatni rá.

Pedig az egyetlen, amin az ember változtathat, az önmaga. Nem kell és nem is tudunk senkit megváltoztatni, jó irányba se, ha ő nem akarja. Az az ő élete, és el kell engedni, ha nem egy irányba akar evezni velem. Erre jöttem

rá.N

Nem tudtam elfogadni a rossz szokásaikat (cigi, pia, drogok), és mivel változást nem láttam, kissé házisárkány lettem. A legtöbb párkapcsolatomban ezen ment a legtöbb vita, illetve az igénytelenségen, mert az sem bírtam, és most se bírom elviselni. A kommunikációm se volt a legjobb, de utólag visszagondolva sem érzem azt, hogy nagyon problémás lettem volna.

Egy kivétel jut eszembe, vele nagyon rosszkor ismertük meg egymást. Én nem tudtam őszintén megnyílni neki, őt pedig nem is érdekeltem annyira, hogy ezt kivárja (friss szakítás, szabadságvágy...blabla). Azóta barátok lettünk, és mindketten elismertük, hogy simán működhetett volna a dolog, ha ne csesszük el, mivel nagy ellentét nem volt köztünk.

Minden idegesített benne, nem volt pl a furcsa szokásaihoz elég türelmem.

Én se teljesítettem, amit ő kért, nem engedtem be eléggé az életembe - bár én így is végig azt éreztem, ajtóstul ront a házba, neki jól esett volna, ha több házimunkában kérek segítséget, stb.