Egyetemi evek alatt szunet? Ujra visszatalalunk egymashoz? Tovabb lent!

Szerintem nem találnátok vissza egymáshoz. Az egyetem sokszor vízválasztó - rengeteg új embert fogsz megismerni, köztük rengeteg fiút. Ha megszakítjátok a kapcsolatot a barátoddal, akkor vele egy évig (legalább) nem találkozol, miközben egy csomó fiúval beszélgetsz, bulizol az egyetemen. A barátod emléke önkéntelenül is halványodni fog, akármennyire szereted most, és előbb-utóbb elkezd érdekelni egy másik fiú. Akivel talán több közös témád lesz az egyetem miatt, akivel minden nap találkozhatsz, nem csak sóvároghatsz utána.

A barátodtól furcsa, hogy ilyen nyíltan felvetette ezt. Ha tényleg nagy a szerelem, akkor azt az egy évet ki lehet úgy húzni, hogy hétvégente találkoztok (ha nem is minden hétvégén), hétközben meg telefon, net, Skype. Egy évet kibírnak így azok, akik tényleg szeretik egymást. A bátyám 10 hónapot dolgozott külföldön (másik földrészen), a menyasszonnya egyszer tudott kimenni hozzá, bátyám is egyszer jött haza. Kibírták.

Azzal sem értek egyet, hogy "most kell kiélni magatokat". Mármint bizonyos embereknek tényleg erre van szüksége, de te írod, hogy neked nem. Ha ő erre vágyik, te meg nem, akkor az elég komoly konfliktus. Ha most tartós kapcsolatotok van, az nem jelenti azt, hogy 30 évesen fogtok megőrülni és bulizni és pasizni/csajozni. Van, akinek egyszerűen nincs igénye erre, és soha nem jön el a "most kell kiélni magam" korszak.

Szóval én azt gondolom, hogy nem működne ez a megoldás. Ha egy évig nem találkoztok, azalatt rengeteg dolog történik, új tapasztalatok, új emberek, nem fogtok csak úgy simán "visszatalálni egymáshoz". Én úgy látom, a barátod nem gondolja annyira komolyan a kapcsolatotokat, mint te. Ez abból is látszik, hogy már most arra gondol, hogy úgyis összevesztek és ő majd kiéli magát más lányokkal. Aki komolyan gondolja, az most azon törné nagyban a fejét, hogy lehetne átvészelni azt az egy évet.

Szép történet, örülj neki, hogy az első szerelem ilyen romantikusan alakult számodra, de egy bizonyos kor után ennyire naiv már ne legyél, mert ez veszélyes lehet.

"Azonban a napokban a baratom felhozta, hogy ha elmegyek egyetemre probaljuk meg folytatni, de ha sokat veszekedunk inkabb fejezzuk be es eljuk ki magunkat." - lefordítom: szeretlek meg minden, de annyira azért nem, úgyhogy veszekedéseket fogok generálni, hogy aztán járkálhassak majd a spanokkal csajozni, míg te azért ott leszel a látószögem szélén.

"Ha az igaziak vagyunk egymasnak ugyis visszatalalunk egymashoz. Tehat o ugy erti, hogy inkabb most bulizzuk ki magunkat, mint hogy majd akkor jusson eszunkbe mikor gyerekeink lesznek. O olyan lazan fogja fel, mikor rakerdeztem azt mondta, hogy talan azert fogja fel ilyen konnyen, mert tudja, hogy vegul ugyis egymasra talalunk. " - Azt mégsem mondhatja, hogy szeretne megdugni még pár csajt, bulizni, élni, és leszarni téged, szóval muszáj rózsaszínbe csomagolni.

"Tudom, hogy soha tobbet nem engednek olyan kozel magamhoz senkit es hogy csak ot varnam. " - Mindenki ezt hiszi, nyugi, pláne mikor épp az első szerelme szakítani készül vele.

"Szerintetek van ra esely hogy ujra osszejojjunk egy ilyen jellegu szunet utan?" - miért akarsz valakivel újra együtt lenni, miután az lefeküdt x lánnyal, meg ki tudja még miket csinált, szigorúan annak a jegyében, hogy majd mikor nektek gyerekeitek lesznek, akkor már ne csináljon ilyeneket? Nevetséges.

"Vagy csak azert mondja mert ki akarja magat elni, es azert legyen egy tartalek neki?" - Kezded érteni, ez jó jel.

Bocsánat, ha esetleg túl cinikus voltam, de kedves lánynak tűnsz, viszont borzasztó naivnak is, amit éppen most használ ki a kedves párod.

Ne aggódj semmi miatt! Az egyetem egy új korszak, és a következő években annyit fog változni a személyiséged, a világlátásod, hogy pár év múlva már el sem fogod tudni képzelni lehet ezzel a sráccal az életet, vagy hogy egyáltalán hogyan lehettél vele. Én annó ugyanígy voltam. 17, 19 évesen jöttünk össze, én aztán egy félév egyetem után külföldre mentem egy időre, és már azelőtt szakítottam vele. Visszagondolva pedig annyit változtam (főleg az önállóság miatt - nem tudom, ez nálad hogy lesz, mennyire kell majd önállónak lenned), hogy már el sem tudtam őt képzelni partnerként. És valahol ez az élet rendje szerintem, hogy változunk, és a környezet, a pár is ehhez igazodik. Két "életkorszakot" pedig nem kell összenyomorgatni, bármennyire is hiszed most, hogy ő az igazi.

nagyon szép, kis aranyos történet, de nagyon fiatalok vagytok,és ez látszik.. az ilyen kapcsolatoknál,ahol külön megyünk egyetemre más városba, stb rengeteg kapcsolat ér véget az első éven belül. még úgy is, hogy a két félben fel sem merül, hogy most kicsit különválunk, majd úgyis visszatalálunk.

nem, nem fogtok. ez a nagyon valószínű.

2-es vagyok. Tudod, én nem hiszek abban, hogy minden ember számára van egy "igazi", és csak vele lehet boldog. Azért elég sok ember él nagy szeretetben, boldogan a párjával - vajon ha mindenki számára csak egy "igazi" lenne, mekkora lenne az esélye, hogy a több mint 7 milliárd lakosú bolygón pont megtalálta az egyetlen igazit, akivel pont egy suliba jártak, vagy a szomszédja volt, vagy munkatársak, stb... Na ugye, hogy ez valószínűtlen? :)

Én úgy vagyok vele, hogy alapból sok ember van a világon, akibe bele tudunk szeretni, akivel ki tudunk alakítani egy tartós, boldog kapcsolatot. Hogy ki lesz az a (jó esetben) egyetlen, akivel össze is házasodunk, gyerekeink lesznek és együtt megöregszünk, az leginkább a körülményeken múlik. Hogy ki az, aki viszontszeret minket, ki az, aki jókor volt jó helyen, ki az, akit pont akkor ismertél meg, mikor már mindketten készen álltatok a komoly kapcsolatra.

Lehet, hogy ez a fiú is ilyen lenne, ha mondjuk 10 év múlva találkoztatok volna. De most még nagyon éretlen, most még nem lehet vele komolyan tervezni, ahogy ő sem tervez veled. Tényleg sajnálom. De hidd el, vannak férfiak, talán épp az egyetemen lesznek, akik viszont komolyan gondolják majd. :) Nem szabad leragadni egyvalakinél, akiről azt hisszük, hogy ő az igazi.

Szerintem ő már annyira nem szeret.

Ugyanis az egyetem nem valami börtön, hogy évekig aztán nem is látod, nem is beszélhetsz/szexelhetsz vele... Mert még ha dutyiba vonulnál, részben megérteném, hogy legalább őszinte, és neki is lennének igényei.

2 óra utazás az semmi. Volt nekem is távkapcsolatom, volt hogy ennyi távra hétköznap is leutaztam suli után, aztán másnap reggel vissza.

Külön visszatetsző, ha valaki a te "érdekeidre" hivatkozik (hogy majd mennél te a barátnőiddel jobbnál jobb bulikba...), főleg úgy, hogy te nem is erre vágysz. Ő akar itt bulizni.

Valószínű, hogy már lelkiekben továbblépett rajtad, csak nem akarja ezt így kimondani (mert pasi :)). De optimistán szemlélve is már csak egy magyarázat van: simán csak talonban akar tartani.

Szerintem erre az a helyes válasz, hogy döntse el, hogy kapcsolat, vagy végleges szakítás, hiszen az élet nem úgy működik, hogy is-is, mindig dönteni kell valami mellett, vagy ellen. Máskülönben ezt te fogod megszívni érzelmileg.