Szakítás után barátság?

Ugyanez volt a helyzet velem is. Nem tudtam elfogadni a szakítást, miután elhagyott. Megviselt a dolog, most is megvisel. Nem igazán lehet ezt már normális viszonnyá alakítani szerintem. Nemtom mi lehetett a szakítás oka, de ha nem akarod, hát ne mondd el :)

Közös megegyezés volt és a pasid is elfogadta a szakítást... Hát csak ez nem így megy, ahogy mondják. Persze hogy elfogadja valaki a szakítást büszkeségből. Ki akarna együtt lenni valakivel, aki már nem akar együtt lenni? Ez még logikus is. Csak az emberi érzések nem működnek ennyire logikusan. Sértődöttség és durcás stílus, pontosan az, ami várható ilyenkor szerintem. És valahogy ezt is tartom természetesnek.

Hagyjad a fenébe az egészet? Ezt akarod, hagyni a fenébe? Mit akarsz pontosan? Barátságot, ha jól értem. De ez nem megy szerintem. Ha együtt vagy valakivel, szerelmesek vagytok, majd te azt a valakit elhagyod, hiába nyújtasz felé barátságot, számára ez egy rohadtul fájdalmas valami lesz. Szembenézni azzal, ahogy továbblépsz majd, más pasival vagy, miközben ő még emlékszik rád, hogy milyen volt veled. Ez nem barátság, hanem valamiféle kegyetlenkedés, legalábbis én ezt éreztem hasonló helyzetben. Persze az is rossz érzés, ha nincs barátság köztetek már. Mindenképpen rossz, kérdés hogy kinek melyik a rosszabb.

Teljesen kifordult önmagából. Igen, ez várható volt. Hát biztos nagyon szeretett. A közös megegyezéses szakítás sem lehetett annyira közös, szerintem te akartad, ő érezte rajtad, hogy akarod és ettől lett közös szakítás. A barátságot lehet azért hozta fel ő, mert vagy udvarias akart lenni, vagy nem tudta mit akar még és milyen érzés lesz neki.

Kérdező, ez nem ilyen csiki-csukis játék. Átlépsz valakivel egy új állapotba (párkapcsolatba), majd visszalépsz az előző állapotba, ami régen volt (azaz baráti viszony). Nem lehet az emberi dolgokat, érzéseket, szerelmi dolgokat, úgy kezelni, mint valami műszaki cuccot.