Milyen rossz tulajdonságai voltak az exeiteknek ami miatt végül zátonyra futott a kapcsolatotok?

Nekem csak barátnőim voltak,exeim nem.Azok nem jók ?

Tényleg,mi az ex ?

#6

Dik! Má megin te?

Első exemnek annyi, hogy még nem volt túl a nagy szerelmén akkor sem amikor összejöttünk, csak szünetet tartottak mert nagyon összevesztek. Ezt az is bizonyítja, hogy mikor teljesen eltávolodtunk akkor újra összejött vele, akkor már harmadjára.

Bennem akkor az, hogy nagyon lusta voltam pénz nélkül, neki pedig nem volt ideje így alig tudtunk találkozni ezért vége lett.

Másodiknál már cifrább a helyzet.

Rossz tulajdonságai, hogy rendkívül képmutató, hazug, manipulatív, rideg, számító, kompromisszumra képtelen, intoleráns, unempatikus, önző és önérdekű.

Valós és tiszta érzelmeket nem tudok felfedezni benne így visszagondolva a múltra. Számára csak addig jó valami amíg megfelel a pillanatnyi világszemléletének, de valójában csak magát szereti és, ha valami gond van akkor nem megoldja, hanem továbbáll. Egyszóval, a kapcsolatokat meterializálja és, ha valami elromlik benne akkor egyből eldobja, úgy gondolkodik mint egy robot.

Ezt az is bizonyítja, hogy mára már azt is letagadja, hogy szeretett. Úgy fogalmaz, hogy csak elvoltunk. Igaza lehet mert a több mint egy év alatt amíg együtt voltunk semmit nem kaptam tőle, semmivel nem lepett meg. Ezzel szemben ő elvárja ezt. Eddigi összes exét alázza a viselkedése miatt miközben ő viselkedett a leginkább gerinctelenebb módon mindkét esetben.

Én nagyon makacs vagyok, önérzetes, nem figyelek kellőképpen a másikra, nem veszem észre vagy tudomásul, ha valami rossz a másiknak. Önmarcangoló vagyok, saját magam nagyítom fel a problémákat amik miatt magamat is kezdem hibáztatni és ostorozni.

Túlontúl véleménykinyilvánító vagyok, gyakran rideg. Nem becsülöm meg eléggé a dolgokat, beleértve a másikat, de még magamat sem. Álmodozó vagyok, önbizalomhiányos, mindig többet akarok. Nem foglalkozom eleget a következményekkel.

Azért szakítottunk mert már nem feleltem meg az általa elvártaknak és mert talált olyat akiben megvannak azok a dolgok amiket belőlem hiányolt. Épp úgy ahogy engem is hasonlóan talált meg még az akkori párja mellett.

Néha azt bánom, hogy nem láttam meg az igazi arcát még a legelején mert el voltam vakulva, pedig már akkor kimutatta a foga fehérjét, egyből az elején. Amikor a végén rájöttem, hogy szeretem akkor már az igazi arcát mutatta felém is.

De nem bánom, hogy így alakult. Nem tagadom, hogy eddig vele voltam a legboldogabb. Csak az zavar, hogy a boldog emlékeket elrontja a fentebb leírtak és az, hogy ma már teljesen más megvilágításból látom a dolgokat vele kapcsolatban, ma már látom az igazi énjét.

az első exem, gyerekes viselkedésű, rettentően forrófejű, céltalan, lusta, önfejű, egoista fiú volt, aki nem volt hajlandó a saját életében előrelépni, önkritikája szinte nulla volt és makacs, rengeteg mindenben engem hibáztatott, megbízhatatlan volt, megoldást nem akart semmilyen felmerülő problémára keresni, a segítő szándékú tanácsokat nem volt hajlandó meghallgatni sem, csak a saját elképzeléseihez ragaszkodott a végtelenségig, de a legfájdalmasabb dolog az volt számomra, hogy érte lemondjak az álmomról, ekkor telt be a pohár, utólag értékelve nem is tudom mit szerettem meg benne, azt bánom, hogy túl megbocsátó voltam vele szemben és többször adtam neki esélyt a viselkedésén való változtatásokra, cserébe csak hazugságokat kaptam, úgy érzem hamarabb kellett volna az egésznek véget venni,túl jószívű, türelmes voltam, megbocsátó voltam, erélyesebb fellépés hiányzott a részemről, valószínű az önbizalomhiányomból fakadt

a második exem az első ellentéte volt teljesen pozitív értelemben, megbízható, kedves, odafigyelő, határozott, voltak céljai, lehetett vele tervezni, a problémákat meg tudtuk megbeszélni, a humorunk is hasonló volt, intelligens, érett gondolkodású, elfogadott olyannak, amilyen vagyok, rettentő toleráns volt, nem hittem volna, hogy létezik ilyen férfi, romantikus, gyengéd, néha perverz, csipkelődő, egy olyan férfi, akire mindig is vágytam, a másik felemnek érzem mai napig, igazán negatív tulajdonságát nem tudok említeni, néha makacs, önfejű, hirtelen haragú, de a külvilágnak mindig a vidám oldalát mutatta, akkor is a lelkileg szét volt csúszva nagyon, mindig erősnek akart mindenki szemében tűnni, ami miatt feszültté vált, ha több probléma került számításba, a kapcsolatunk azonban nem emiatt ért véget, a pontos okát mai napig nem tudom, de több tényező is közrejátszott, 7 év korkülönbség volt köztünk, ő már dolgozott, hamarosan családot szeretett volna, én pedig 100 km-rel arrébb jelentkeztem egyetemre, egy nem rövid képzési idejű szakra, kezdetben működött a távkapcsolat,de kevés volt a hétvégi találkozó, a sok tanulnivaló mellett, meg a családi problémáim miatt, amitől mindig meg akartam kímélni, felszínesen vontam be a dolgokba, ez is rosszul esett neki, kissé lehet elhanyagoltam, pedig úgy érzem megtettem a tőlem telhetőt, hogy működjön a dolog, de sajnos így alakult, túl karrierista voltam, míg ő inkább családcentrikusabb, mai napig sajnálom, a szívemben senki nem tudja pótolni emberileg