Mi értelme van a szakítás utáni folyamatos alázásnak?

Ha te szakitottal vele, akkor valoszinuleg igy akar bosszut allni. Vagy a buszkeseget akarja visszanyerni vele.

23L

Célja:

a bosszúszomj csillapítása,

a megmutatom ki vagyok én félemlítés.

Értelme:

Nulla, de biztosan jó lehet.

Második exbarátnőm csinálta ezt. Érdekes, mert ő mondta ki, hogy legyen vége, a szakításunk után mégis ő durrogott hosszú hónapokon át, összevissza hazudozott, kavarta a trutyit, mocskolódott, szapult, mint valami megszállott hülye, de még most is eszébe jutok 4 évvel később. Évente egyszer-kétszer bizton hallok felőle valami kutyulást. Habár azóta ráeszmélt a korábbi szűk baráti köre is, hogy nagyjából semmi nem úgy történt, ahogy előadta magát nekik a drága, de nem nagyon tud érdekelni. Az tény, hogy senki, beleértve barátot, barátnőt, havert, ismerőst, bárkit, egyszóval senki nem marad meg mellette fél évnél tovább. Mindegy, minden húzására legyintek, jókat szoktam röhögni rajta.

Mi volt az értelme? Igazából ő egy paranoiás, betegesen féltékenykedő szociopata nőszemély volt, egy gyagyás, egy flúgos. Az eszét mindig cselszövésre használta, meg arra, hogy folyton-folyvást fortyogjon körülötte a levegő, hogy mindig mindenki róla beszéljen, ezzel saját maga alá alapot talicskázva a beteges üldözési mániájának. Ördögi kör! Tiszta beteg volt, ha 1-2 óráig nem történt körülötte semmi. Szóval szerintem annyi értelmet látott a beteges bosszúhadjáratában, hogy elégtételt akart venni az egójának tulajdonképpen a semmiért.

Abszolút de semmi értelme.

Sajnos így jártam én is. Ő szakított. (okot persze fel sem hozott) még 2 hónapig húzta az időt, az agyamat, és mikor közöltem vele hogy beszéljük meg végre hogyan tovább, és mi, miért történt, inkább aljas módon megbántott. Vádaskodással, hazugsággal, be nem ismeréssel stb. Aztán meg ő nem néz rám, szemembe se mer nézni, még csoda hogy köszönni szokott néha. Ami ugye meg a legsz.@rabb hogy munkatársak vagyunk. Sajnos nem mindenki tud felnőtt fejjel, értelmesen gondolkodni, a legcsekélyebb mértékben sem mutatva empátiát és toleranciát a másik iránt, csak azért mert lelkileg instabil és makacs. Csak hallgat meg homokba dugja a fejét, mert akarat gyenge sajnos. Borzalmasan nehéz eset az ilyen. Ahelyett hogy kilépne a fényre és nem magába fordulna, hallgatna stb, inkább tüskét és csalódást ültet el az emberbe. Ez egy ostoba, emberi jellemvonás.

Semmi, de mégis sokan csinálják. Exbarátom is ilyen, pedig ő mondta ki, hogy ennyi volt. A vicc az, hogy még mindig vissza akar kapni. De mikor tudtára adom, h nem kívánok visszamenni hozzá, akkor egy ideig puffog, majd átvált, és jön a "persze, Te ilyen vagy és olyan vagy..." És ezek után még mindig elmondja, h velem akar lenni.. Ha tényleg ilyen vagyok, akkor miért akar? Akkor nem pl arra kéne törekedni, h oké, ilyen vagyok, de ő meg elfogad meg megoldjuk és hasonlók? Részéről ez vlszeg az én egomnak a porba tiprása, h saját magát fényezhesse, és ha már én elég alulra kerültem, ő meg elég felülre, akkor reméli, h én majd belé kapaszkodom, h felérjek addig, ahol ő, mint a nagyszerűség mintaképe van.

Bár azt meg kell jegyezni, hogy tényleg nem vagyok tökéletes. :)

Tisztelt Kérdező!

Alacsony önértékelést kompenzáló magatartás>pszichológiai tudattalan mechanizmus.

Ui: kielégítőnek érzed a válaszomat? :)

Üdv: 42/N