Megpróbálnátok kívülállóként szemlélni ezt a helyzetet? (hosszú lesz)

2 éve voltam együtt a párommal, mikor véletlenül kiderült, hogy megcsal. Akkor rákérdeztem, hogy szereti e a lányt, azt mondta: "azt hiszem, igen".

Sajnos elköltözni még nem tudtam, így valamennyire betekintést kaptam a lánnyal kapcsolatos dolgokból. Furcsálta, hogy a csaj néha olyanokat ír neki, hogy ne is írjon többet neki.... nem tudom, adott e rá magyarázatot később, de nem is igazán firtattam. Sajnos annyira belebetegedtem az aljasságukba, mert a párom kijelentette, hogy ne is próbálkozzak semmivel, mert ő nem volt szerelmes belém...most meg ugye szerelmes lett.

Szóval akkor telt be a pohár, mikor a kisfiamra is kihatással lett az én lelki váltságom... na akkor megírtam a csajnak, hogy undorítóak. Erre visszakérdezett, hogy mit szeretnék, meg hogy össze akarok e újra jönni a párommal. Elmeséltem a (volt) páromnak...kicsit elcsodálkozott (ő kérdezte, miről beszéltünk)

Az együtt lakás és a közös dolgok annyira bennünk vannak, hogy újra egymás karjaiba kötöttünk ki.... persze én kijelentettem, hogy nem akarom visszakapni, már csak kihasználom a helyzetet míg mellettem van... ő is így gondolta.

Azt mondta, míg szingli...addig lehet az "ágyasom" (furcsálltam ezt a kijelentést, de ő tudja)

Ma rákérdeztem, hogy szerelmes-e még...azt írta: nem mondhatja meg

elcsodálkoztam. Ennyi lett volna a nagy szerelem? ezért volt minden felhajtás...félre dobás? hangsúlyozom, hogy nem akarok tőle semmit, csak érdekelnének a vélemények. Egyáltalán ebből lehet valamire következtetni?