Hogyan reagaltatok ha sok ev utan veletlenul talakoztatok azzal a ferfivel/novel aki, anno, szakitott veletek ezzel nagy fajdalmat okozva es ami negativan befolyasolta eletetek utolagos alakulasat?

Mindig úgy gondoltam, hogy 0 személyiséggel kell rendelkezzen az, aki mást okol a saját életének tönkremeneteléért.

Sérelmek mindig vannak és lesznek. Ha találkozom az egyik exemmel, akkor levegőnek nézzük egymást. Na de az, hogy őt okoljam a később elkövetett hibáimért és döntéseimért.. Baromság.

Okozott nekem egy szívfájdalmas időszakot és kész.

A döntéseinkért mi felelünk és nem más. Ha szar az életed, akkor annak nem ő az oka.

Az előző pasimmal 6 éve szakítottam. Illetve kidobott, majd 2 héttel később megjelent, hogy újrakezdené. Nemet mondtam. Elment, majd visszajött és bezárt a kollégiumi szobámba és miközben azt mondta, hogy végig kell néznem, ahogy öngyilkos lesz, engem is összevagdosott. 21 voltam. Miután a szinttársaim a sikításomra és a kiabálásomra betörték (berúgták) az ajtót, az éjszaka hátralévő részét a sebészeti ügyeleten töltéttem, ahol precíziós varrással összerakták a kezem (amivel a létező összes szúró-vágó szerszámot elvettem tőle), hogy használni tudjam majd még az ujjaimat. Mindketten túléltük az éjszakát. Másnap elvittem pszichiáterhez és kicsivel később megszakítottam vele minden kapcsolatot. Az előző válaszolóra reagálva: van, hogy negatívan befolyásolja egy szakítás az életed, vannak extrém esetek.

Nem mentem tönkre ebben, nagyon sokáig nem láttam szerencsére a srácot. Annak az éjszakának az emléke 1,5 évig szinte minden nap az eszembe jutott, máig viselem a varratok és vágások nyomát.

Azóta, ha találkozunk, köszönök neki. Elkerülném messzire, ha véletlenül egy légtérben kellene lennünk.

#5 Ne haragudj, egyáltalán nem ilyen szituációra gondoltam. Ami veled történt az egyértelmű tragédia, nem mellesleg bűncselekmény. Természetesen nem ez az a szituáció, amire céloztam a hozzászólásomban.

#4

eletem masodik szerelme volt, par honap utan szakitott velem, a szivem osszetort

EGY evig sirtam utana, keptelen voltam mas ferfire nezni es folyamatos vilagvege hangulatom volt

aztan rajottem, hogy a hiba az en keszulekemben van es nem obenne

hatalmasat valtoztam, szinte uj ember lettem

mikor ujra osszefutottunk kifejezetten orultem neki, megbeszeltuk hogy talalkozunk, a talalkozon elmondtam neki milyen nagy fajdalmakon mentem at de ennek vege es mostmar csak a jora vagyok hajlando emlekezni

azota is nagyon jo baratsagban vagyunk es ha tudjuk tamogatjuk egymast

szerintem fejben dol el minden

oke hogy faj meg sok a siras, de nincs vege a vilagnak

ha o nem lett volna nem ismertem volna meg a kinokat/a poklot amin atmentem miatta es szerintem ettol is tobb lettem es nem kevesebb

az osszes tobbi pasimmal pedig vagy en szakitottam vagy kozos megegyezes volt, ugyhogy nincs harag, koszonnenk egymasnak biztos, ha osszefutnank