Hogyan lépjek ki ebből a rámerőltetett 'hibás' fél szerepből?

A barátom azért szakított majdnem egy év után mert szerinte túl ragaszkodó voltam, meg 'megmérgeztem' a kapcsolatunkat és ezért kiszeretett belőlem, meg érzelmileg zsaroltam és még sorolhatnám. Hajlamos vagyok arra, hogy magamat hibáztassam, de sok embert megkérdeztem a környezetemben és mindenki azt mondta, hogy ebben a helyzetben semmi ilyesmi nem történt. Nem vagyok hibátlan, elég érzékeny vagyok és depresszióval küzdök. Ő pedig elkezdett hazudni nekem, először kis dolgokban,(mert szerinte 'belekényszerítettem') majd olyanokról hogy hova megy és ebből többször volt olyan, hogy éjszaka kerestem, mert azt mondta, hogy legkésőbb x órára hazajön és 3 óra múlva semmi hír róla és nem elérhető telefonon. A másik fő konfliktus az volt, hogy ő órákat akart játszani, (videójátékokat)nekünk meg azért ment szét a családunk, mert az apám függő. Szóval mondtam neki, hogy mennyire tartok ettől, viszont sose kértem hogy hagyja abba. Ő magától fogta vissza magát. Amikor elkezdett rosszabbodni a depresszióm (kb egyidőben a hazudozás kezdetével, de nem csak amiatt), akkor próbáltam tőle segítséget kérni, de ő sokszor lett mérges rám és a szakításkor a fejemhez vágta, hogy 'úgy érzi, hogy üvegszilánkokon lépked', mert én sokszor vagyok szomorú és sírok miatta (ez főként a hazugság miatt volt, illetve amiatt, hogy rengetegszer elutasította az intim közeledésemet és már semmi önbizalmam nem volt) zerinte azért is hibás vagyok, mert ha ő nem akar annyi szexet, akkor nekem önző dolog azt kérni, hogy velem azért néha foglalkozzon, vagy hogy egyszer-kétszer legalább jussunk el a csókolózásig és ne utasítson egyből vissza. Szerinte ha ő ennyit akar, akkor nekem ezt el kell fogadni és nekem kell csak változni. A szakításkor azt is megkérdezte, hogy 'megvan-e már a következő pasim', mert beszéltem pár sráccal (sosem flörtöltem egyikükkel se, általában csak egy klubbal kapcsolatban kérdeztem technikai dolgokat, egy-kettővel meg csak semleges dolgokról beszélgettünk). Sose csaltam meg senkit és nem is flörtölgettem, előtte is voltak fiú barátaim. Még a beszélgetéseimet is megmutattam neki, mikor először rátört ez a féltékenységi roham. Bocsánat hogy hosszú lett. A jelenlegi helyzet, hogy úgy kezel, mintha én rontottam volna el mindent és mintha távol kéne tartania magát tőlem. Még a barátai is bunkók velem, az utcán még a fejüket is elfordítják. Nagyon rosszul esik, hogy mindenért engem hibáztatnak és az exem annyit mondta, hogy érzelmileg manipuláltam, hogy teljesen elhittem és kértem, hogy fogadjon vissza mert megváltozom, de másnap megmondta, hogy én már 'megmérgeztem' mindent. Akkor nagyon nem láttam semmi kiutat és majdnem nagy butaságot csináltam, és erről ő is tud. Viszont miután szakítottunk, alig keresett, nem is érdekelte, hogy hogy viselem ezt az egészet a depresszióval. Most sem érdekli és fent van egy társkereső oldalon, pedig a végére azt mondta, hogy ő nem akar most jó darabig semmilyen kapcsolatot.