Miért viselte mosolyogva a szakítást?

Mert tudott ember maradni. Tiszteletreméltó,így kell ezt.

És tévedett valahol. Első voltál neki,de 1 hónapot se tudtál várni.

És te eldobtad...ügyes.

Bár szerintem meg fogod bánni.

De ne legyen így.

Én mindig úgy voltam vele, hogy a szemébe röhögni annak, aki ártott neked nagyobb revans, mint összeomlani és kiakadni.

Az "ellenségeidet" azzal kergetheted a leghatékonyabban az őrületbe, ha azt látják rajtad, hogy minden próbálkozásuk ellenére nem tudnak neked ártani, és még kedves is maradsz velük. Ettől agyvérzést kapnak.

Te nem ellenség vagy, csak egy ex, akit azzal lehet a legjobban kiakasztani, ha azt látod, hogy nélküled is boldog és kiegyensúlyozott marad a nő, akivel együtt voltál.

Én ugyanezt alkalmaztam az össze szakításomnál. Még ha belül fájt is, mosolyogva és vidáman váltunk el. Aztán meg flörtöltem úton-útfélen a nőkkel, főleg ha úgy alakult, hogy az exem megláthatott. Volt hogy ő szaladt el ilyen helyzetben idegbetegként! FUCKYEAH!

Légy férfi, és ne foglalkozz az ilyenekkel. Ezzel az ő malmára hajtod a vizet... :/

27/F

"Majd amikor megcsillant a szemében könny. Gyorsan elbúcsúzott és megölelt majd elment. Ezt miért tette? Miért nem hisztizett és csapkidott szentségelve?"

Érzéseim szerint azért, mert éppen egy olyan lányt eresztettél szélnek az életedből, aki a leírtak alapján rendesnek, kedvesnek tűnik, és aki szeretett téged, azért, mert - nem a sokadik, hanem élete első komoly kapcsolatában - esetleg idő kellett volna ahhoz, hogy kialakuljon köztetek az az érzelmi plusz, amit hiányoltál, - és ami ezek szerint az előző barátnőddel három hét alatt már megvolt, - meg idő kellett volna ahhoz, hogy szép lassan kialakuljon benne is az a kötődés és bizalom, ami után nem rábeszélned kellett volna, hogy vegye már le azt a pólót, hanem arra vágyott volna teste-lelke, hogy te kihámozd belőle.

Tényleg nem akarom megbántani az érzéseidet, de ha egy olyan lánnyal, akinek te lettél volna az, aki idővel bevezeti a testiség világába, ha jól alakul a kapcsolatotok, nem tudtál picit türelmesebb lenni, akkor ha az idő tényező számodra ennyire fontos, akkor talán érdemesebb bulikban, szórakozóhelyeken ismerkedned, flörtölnöd, mert ott van esélyed arra, hogy akár még aznap éjjel kapj egy "kis kényeztetést" is.

Gondolom, a volt barátnőd azért nem "hisztizett és csapkodott szentségelve", mert ha az ember tényleg szeret valakit, akkor a szakítás pillanataiban szomorúságot és fájdalmat érez, nem pedig dühös és indulatos, nem akar belerúgni a másikba, hanem próbál vele tisztességesen viselkedni, másrészt a leírásod alapján olyan személyiség lehet, aki megpróbálta tartani magát lelkileg, méltósággal viselni a döntésedet, azt, hogy részedről ez ennyi volt, ahelyett, hogy sértett egóból reagált volna, és önmagából kifordulva hisztit rendezett volna, vagy akár csak zokogva sajnáltatta volna magát, hogy te látványos módon szembesülj azzal, hogy fájdalmat okoztál neki.

Majd otthon, magányában kisírja magát párszor, idővel levonja a tanulságot és lezárja ezt a fejezetet magában, és ha ezt a helyzetet a jelek szerint elég éretten és tartással kezelte, remélhetőleg minél előbb fel tudja dolgozni, hogy élete első kapcsolata ennyi idő után és így ért véget, és remélhetőleg nem fogja magát bántani azzal, hogy úgy fogná fel a dolgot, hogy ő kevés volt ahhoz, hogy valaki boldog lehessen mellette.

Neki azt kívánom, hogy találjon majd egy olyan férfit, aki legalább annyira támasza akar lenni, mint amennyire tőle várja el az érzelmi támogatást, aki legalább annyira nézi, hogy vajon ő mire vágyhat, mint azt, hogy ő maga mire vágyna, mit várna el tőle, neked meg azt, hogy ha szeretnéd, akkor ezt majd egy következő kapcsolatban te is meg tudd adni valakinek, aki érdemes rá.

"Mondta h ha akarom akkor mellettem lesz, mert tudja h támaszként szükségem van rá, de még egyszer kapcsolatba velem nem kezd."

Ha megfogadsz egy tanácsot, ebben a helyzetben szerintem most próbálj magadra és/vagy bárki másra támaszkodni, összeszedni a lelkierődet és ha egyszer elküldted, akkor engedd is el őt, ne nehezítsd meg és ne tedd számára még fájdalmasabbá a dolgot azzal, hogy a történtek után azt várnád, hogy ő próbáljon téged vigasztalni vagy neked támaszt nyújtani.

Nem csak ő, hanem te is könnyebben és gyorsabban fogod feldolgozni a szakítást, ha minden értelemben eltávolodtok egymástól.