Hogyan rakjam helyre magamban a dolgot, hogy végre lezárhassam magamban a szakítást?

Összejöttem a pasival, mint mindig olyan szépen indult.Majd azt vettem észre, hogy olyannyira nem érdeklem.

Persze addigra már volt érzelem a részemről.

Hetente talán 1x találkoztunk (többször is tudtunk volna), de minden nap felhívott.

Nem tettem szóvá a sérelmeimet, , ... nem voltam elég erős hogy akkor lezárjam.

Már tudtam, hogy nem vagyok más mint unaloműző, pótlék,olykor mint barát, nem akar Ő többet. (olyan barátság extrákkal :/ )Aranyos, kedves volt, csak épp sz@rt a fejemre, nem érdekeltem.

És hogy addig fog ez menni, amíg én meg nem unom.

Nagyon rosszul éreztem magam már ebben a viszonyban.

És ami irtóra fáj, hogy tudta hogy vannak érzéseim és én hülye midig ott voltam mellette. Csalódtam benne, hogy így félre ismertem :/

És végre megtettem. Nem mondtam én neki semmi egyebet, csak hogy nekem ez már nem megy.

Már azt sem hittem el, hogy szeret, fontos vagyok neki.

Persze, jó voltam neki így ahogy voltam.

Aztán feldobtam a labdát, hogy nekem ez így kevés. Tudtam hogy hátrálni fog és nem tesz ellene.

Próbálok arra gondolni, hogy kevés volt nekem, nem ezt érdemlem, nem vett komolyan, és ezért szakítottam.

Vhol így van, csak ne lenne az a nyamvadt érzelem.

Jah és tök jó, minden nap bejön a melóhelyemre és úgy tesz mintha mi sem történt volna.